A szüleim elvetetik a leendő kistestvérem. Mit tegyek?

#19: te nyilván pasi vagy! Talán a nő mellett kéne lenni a férfinak is, nem utána böfögni, hogy a nő milyen. Tudod, a legtöbb nő nem menne abortuszra, ha szerető férfi állna mellette, akivel lehet együtt élni, és ő is tesz érte valamit.

De te nyilván azon az állásponton vagy, hogy a gyerek a nő dolga. MIért nem húz a farkára gumit az ilyen? Ok, a nő meg miért fekszik le óvszer nélkül valakivel. EZ kettős játszma, nem csak a nő "bűne".

22: nő vagyok. Ez van.

Nem értem, hogy jön ide a gumi, de a kérdező azt írta, hogy:"ők már eldöntötték".

Az ok., hogy nem értünk egyet, de cupp, hogy lepontoztál. Én is szeretlek!

""képmutatók" az nem semmi. Téged is megérte felnevelni."

Miért is? Mert úgy gondolom, hogy a flancos esküvőért én nem vetetném el a gyereket mondván, miért nem jött fél év múlva? Ezer bocsánat! Biztos én vagyok a beteg gondolkodású!

Távol áll tőlem az abortuszellenesség, mert az egy igenis szükséges dolog, bármennyire is rossz. A kérdező szülei döntését is megértem. Mai világban már kettő is nehézkes, nemhogy három, sőt négy! Én azt nem helyeslem, hogy a gyerekét ebbe beavatta. Mert minek terheljem vele? Látható, hogy egyáltalán nem olyan nagy még ehhez az információhoz, mint az anya gondolta.

#23: Te írtad: "Az abortusz gyilkosság, de túl ezen, olyan lelki teher is, ami a magzatát abortáló nő jogos jussa. "

Miért is? Tudtommal egy nő egyedül nem tud magának gyereket csinálni, mint ahogy egy férfi sem, a másik fél ugyanolyan hibás és ugyanúgy okozója a történetnek.

Nő létedre ilyen gondolkodás, ne hari, de elég furcsa. Vagy azok közé tartozol, akil a pasit felmentik a felelősség alól, ők csak dugjanak bele a nagyvilágba, nem ők a hibásak, hanem csak a nő ?????

Semmit nem fog érezni az abortuszból, hiszen még fejletlen lény. Gyilkosságnak pedig valóban gyilkosság, ahogy pl. egy tojás felverése is. Hiszen csibe lehetett volna belőle. Kb. annyit is fog "érzékelni" az egészből, mint a tojás.

Egy gyerek nem hörcsög, aranyhal vagy hasonló, ami csak néhány évig él. Nem is játék. Minimum 18 évnyi felelősséggel jár. Etetni, ruházni, iskoláztatni, nevelni kell. És akkor ez még csak az egészséges gyerek. A szülők nyílván mindezeket figyelembe vették és ennek fényében hozták meg a döntést. Amit egyébként el lehet ítélni, de közük csak nekik van hozzá. Ezt felejtették el ők is, mert beavattak egy kigyereket, aki még nem sokat tud az életről.

Soha nem mondanék ilyet a szüleimre, csak azért mert elvetetettek egy nem kívánt magzatot, ezért írtam az amit. Amúgy az én anyukám is volt abortuszon, még sem viszonyulok hozzá másképp. Tette amit helyesnek látott.

Annyira idegesít, hogy az emberek képesek ennyire szűk látókörűek lenni egy ilyen dologgal kapcsolatban. Még manapság is csak a "gyilkosozás" megy, holott ez bőven nem annak határát súrolja, köze sincs ahhoz. De hát persze, szülessen csak meg minden gyermek, mert az a helyes, az a jó döntés. Az mindegy, hogy nincs pénz, de legalább van szeretet... vicc

25: én írtam, persze.

Az a helyzet, hogy a ma hatályos törvények értelmében az a személy, aki kizárólagos döntési pozícióban van, nem a férfi, hanem a nő. A felek közötti véleménykülönbség esetén is.

Ráadásul mindannyian tudjuk, hogy a nő az, aki felfekszik a műtőasztalra azért, hogy...

A PAS is elsősorban a nőket érintő lelkiismereti következmény, a férfiakat, még ha maguk is részesei a magzati élet kioltásának, sem fizikailag, sem lelkileg nem érinti annyira a történés, mint a nőket.

Természetesen ellene vagyok a felelőtlen nemi életnek, miközben tudom, hogy 100% védekezés nem létezik.

Mégis azt vallom, hogy mindig van megoldás, olyan, ami nem olt ki életet. Lehet, hogy kényelmetlen, vagy drága, esetleg nem tervezett, de megoldás. Gyermekvállalásnak nevezik. Szerintem az abortusz nem megoldás.

Szerinted mennyire nyomorodik meg a szülei miatt ez a szerencsétlen gyerek? A saját két szemével látta, hogyan koncolódik fel a magzat az anyaméhben. Neki már nem kell és nem is lehet magyarázni, hogy ez a műtéti beavatkozás nem mesterséges és erőszakos halál.

Mi lesz az ő egészséges lelki fejlődéshez való jogaival? Mi lesz a szülői tekintéllyel? Mi lesz a szülő-gyermek szeretetkapcsolattal? Mi lesz a viszonyulása ezek után a szexualitáshoz? És a gyermekvállaláshoz? Az élethez, mint legfőbb értékhez?

Tudod, azt sejtem, ezek a szülők ezzel az abortusszal nem csak egy gyereküket veszítik el. Lelki értelemben legalább kettőt... Megéri???