Ha ilyenek lennének a szüleid, te elmondanád nekik a terveidet, vagy csak utólag szólnál?

Nagy dolgokat elmondanék, mégse utólag tudja meg.

Mivel már tisztában vagy azzal, hogy milyen, ezért megteheted, hogy udvariasan végighallgatod, aztán a mások füleden már mennek is ki a "jó tanácsai".

Ha piszkál, akkor hívd fel a figyelmét arra, hogy nem döntöttél rosszul eddig sem, elégedett vagy az életeddel. És nem az a lényeg a szülőnek, hogy a gyereke boldog legyen?

Egyébként örülök neki, hogy a sarkadra álltál :) Szerintem ennyi idős korban már nem sokan képesek így megváltozni.

Szerintem mindenképp jól cselekedtél és örülök hogy ezáltal megtaláltad a helyed. A mai fiatalok nem feltétlen tennék meg ezt így, bevallom, én is nyuszi lennék ilyesmihez, mert totál szülő befolyása alatt vagyok és félek az ő véleményüktől. Holott nem volna szabad, én szeretném élni az életem és nem azt akarom hogy ők éljék ki magukat az én életemben - totálisan nagy eltérés a kettő. Nálam pl így van, amit szüleim nem élhettek ki, azt akarják szabályosan rámerőltetni és erre lassan kellett rájönnöm, elég későn... DE sosem késő javítani, főképp ha úgy érezzük hogy azzal magunknak jót teszünk. Én így gondolom.

Ne legyen lelkifurdolásod. Én ilyen esetben a szülőt hibáztatom, hogy úgy meg tudja mondnai a gyermekének a véleményét hogy totál rosszat tesz vele, mert egy az építő kritika és másik a lebeszélés !!!

DE ha ez téged nem nyugtat, nyugodtan mondd el nagyon kicsi dióhéjban terveidet nekik, ha tanácsolnak hazudd azt nekik h megfogadod, és szépen járod a te utad.

Ne mond el semmit neki! NEM ÉRDEMLI MEG!!!

Elvett az életedből 35 évez!

Örülj, hogy volt erőd kiszabadulni a fogságából, és elkezdeni ÉLNI!

Ne adj eselyt neki, hogy újra gyerek sorba kényszerítsen!

Nem vagy a tulajdona!!!

Nagyon nagy szeretettel (merthát mégiscsak az anyád) de nagyon nagy határozottsággal le kell állítani a tanácsadás elkezdésekor.

"Anya, nézd, ne is folytasd. Már eldöntöttem a dolgot! Rég elmúltam már 18 éves, a magam kenyerét eszem, és szeretném a saját sorsomat én irányítani. Már eldöntöttem Anya, ne ragozzuk a témát, teljesen feleslegesen töltjük vele az időt!"

Vagy valami hasonlót.

Szépen meg kell kérni, hogy foglalkozzon a saját problémáival, mert felnőttél, és a Te problémáidat Te fogod innentől megoldani.

Esetleg még azt is finoman meg lehet említeni, amit leírtál, hogy önbizalom gyengítő és hibás tanácsokkal látott el, ezért nem szeretnéd a véleményét kikérni.

Mint anya tiszteled, szereted és nagyra becsülöd, és hálás vagy, hogy felnevelt, de engedjen el végre, mert már felnőtt vagy és szeretnél önálló családot! Úgy, ahogy neked jó. És nem úgy ahogy neki jó. Ez a Te családod lesz ugyanis...

"Sajnos nem olyan,hogy eljövünk és onnantól nem téma,ha valamire rákattan,akkor nincs nyugtunk. "

Mintha az én anyámról írnál.Megmondom őszintén én a sarkamra álltam ,úgyhogy nálunk a telefonban való üvöltözés teljesen normális volt,de én voltam a hülye . Most ha elkezdi a baromságait ,elköszönök és leteszem a telefont.Nem kell egy destruktív kapcsolat ,te is kiborulsz és a körülötted levők is. Egy idő után rá fog jönni,hogy hol is a "helye". Én 36 évig éltem így ,ma már van egy 2 éves kisfiú az életemben ,és természetesen a férjem,anyám úgy ki szokott borítani hogy remegtem,a gyerek meg látta. Ez nekem nem éri meg.

"Nagyon nagy szeretettel (merthát mégiscsak az anyád)"

Borogassatok!!!

Es amiota elkoltoztetek nem nyaggat, hogy hozzatok akar koltozni? Vagy nem hivogat allandoan?

Nalunk is hasonlo volt a helyzet, el is koltoztunk, aztan utanunk koltozott :)