Apum terrorban tart, anyum pedig túl gyenge hogy kiálljon mellettem. Mit tegyek?

13 éves vagyok, apum velünk lakik, de 3-4 éve alig szólunk egymáshoz. minden kis hülyeségen kiakad, azon is hogy miért 2 centivel arrébb raktam vissza a vitamint amit bevetet velem minden nap (nem betegségből, csak egészségmániás) mondom az ott volt, erre megszólal hogy nem, én meg mondtam hogy de ott volt, és visszaszólt hogy k.ssoljak vagy felrúg. volt hogy nem raktam rendet a szobámba és nem szólt hogy pakoljak össze, hanem szó nélkül bejött, beletépett a hajamba, majd közölte hogy nem mehetek le egy hétig és kiment a szobámból.

évek óta ezt csinálja, beletép a hajamba, ott üt meg ahol ér, volt hogy kisebb koromban meg akart ütni én meg elfutottam előle, és belekapott a hajamba visszahúzott és megpofozott. állandóan p*csának, beképzelt f.*sznak, p*raszt k*csögnek hív (ami vicces mert lány vagyok), volt hogy telefonáltam valakivel ő meg gátlástalanul a háttérbe elkezdte mondogatni mekkora hülye p*csa vagyok hogy ezt meg ezt csinálom. igyekszem a lehető legkevesebbet itthon lenni, abban a kevés időben amit itthon töltök csak bezárkózok a szobámba, magamra húzom a paplant és sírok vagy beszélgetek a barátommal. nyáron is megcsinálja velem, hogy nem enged le mert ő éppen bal lábbal kelt fel, és nem mondhatok ellent, mert amekkora fizikai előnyben van ha háromszor megütne összeesnék. anyum ezeket állandóan végignézi, volt hogy sírt amikor hallotta ezeket, de nem tud beleszólni, mert ha az én oldalamra áll apum vele is elkezdi ezt csinálni. anyumnak állandóan mondom hogy költözzünk külön, de ő minden előzmény nélkül hirtelen meggondolja magát, és leszid hogy apum tök jogosan csinálta ezt meg ezt. anyum nem engedi hogy pszichológushoz járjak csak kibeszélni a gondjaim, mert hogy ez nem vészes és csak bebeszélem magamnak. volt hogy pl apum vágott hajat talált a csapba, és anyumnak elkezdett ordibálni hogy MEGINT belevágtam a hajam a csapba és nem vittem ki, és az én voltam csak nem vallom be. állandóan hallom, ahogy anyumnak szid a másik szobában, próbál rám kenni dolgokat amikről ő is nagyon jól tudja hogy nem én voltam.. tudom ez egyáltalán nem hangzik vészesnek, és valamennyire én is túl spirázom, de tényleg nehéz évek óta úgy élnem, hogy már a suliban is jobban szeretek lenni mint otthon ahol nem csinálhatok semmit sem.. bocsánat hogy ilyen hosszú lett, de előre köszönöm ha valaki vette a fáradtságot és egyáltalán elolvasta:)