Miért ilyen? Miért hiszi a szülő, hogy a munkáról többet, jobban tud (informatika)? Aztán mindig én vagyok a hülye. Másnak is ilyen?

Nagyanyám/apám ilyen, hogy jaj mi lesz velem, nincs rendes munkám (csak részmunkaidő), hogy fogok így megélni, hogy lesz lakásom

erre szoktam mondani: albérlet, aztán ha mindenki meghal enyém a ház...

Nem értik meg, hogy nem az van, hogy fél napot vagy munkanélküli, bemész és felvesznek. Túltengés van mindenből

Megértelek

Rosszul látod. Nem elcseszel 70 ezret 50 nm-re, hanem fizetsz a nyugalmadért, és az önálló életedért. Előbb utóbb ez lesz az út. Akkor már miért ne előbb? Hát nem lenne jobb a saját utadat járni? Azt pedig anyuka mellett mint a példa mutatja nem lehet.

Onnan, ahol csak kritikát kapsz, ahol folyamat építik le az önbecsülésedet, menekülni kell.

"mondjuk felvetettem az albérlet témát, jól leugattak miért, olyan rossz velünk élni??!"

Ez a tipikus egy szem fia vagy eset, hogy nem akarnak elengedni. Mivel ilyen az anyukád (mellesleg az enyém is, apám meg hallgat dettó) nagy az esélye, hogy a menye szemet fog szúrni neki, mert elveszi tőle az egy szem fiát..Én anyám is meg akarja mondani mit dolgozzak szerinte.. Idegesítő. Lépni meg nehezen lehet akárki akármit is mond! Közös lónak túrós a háta ugye..

Amúgy meg az ő generációjuk totál olyan, mint a te szüleid! Még abban a korban élnek, ahol bárkit fölvettek bármire, nem kellett több körös interjúra járniuk, gőzük sincs mi zajlik le egy interjún. Ahol elkezdtek dolgozni, ugyanott vannak majdnem, több évtizede, így fingjuk sincs arról, mi zajlik a fiatalokkal a nagyvilágban etéren! Hiába idősebbek, ebben egyáltalán nem tapasztaltak, így nem tudnak jó tanácsokat adni. Pedig a média, az internet mind erről szól, hogy milyen nehéz a mai fiataloknak, ha csak nem pénzes rokonai vannak. Esélyük sincs olyan korán szülni (20 évesen, ahogy régen volt), mert nagy a kilátástalanság e hazánkban. Megjegyzem, a fenti sorok csak azoknak szólnak, amiket leírtak a második bekezdés első-két sorában!

Rémes, hogy ugyanannyi a fizetés, mint 8 évvel ezelőtt. Akkor is keveselltem, de most..

Teljesen megértem a kérdezőt! Én is álláskereső vagyok, és itthon sem fogják fel, hogy már régen nem úgy mennek a dolgok a munka világában, mint 20-30 évvel ezelőtt.

Nálunk ott tart a dolog, hogy már úgy van beállítva a helyzet, hogy én nem akarok dolgozni, meg segíteni anyunak. A nővérem sem pozitívabb, tőle is kapom az "áldást" rendesen. Már nem is beszélgetek vele szívesen :(

utolsó:

Szerintem meg kéne mutatni nekik ezt az oldalt és olvassanak bele, hogy mi is zajlik a világban e-téren, nem? Csak azt látják, hogy otthon vagy, szerintük nem csinálsz semmit mondják ezt úgy, hogy ők nincsenek otthon). De a valóságot nem látják vagy nem akarják elhinni. Pl. mikor naphosszat a netet bújod munka után sokszor fölöslegesen, hiszen minden oldalon ugyanaz van. Sok a csaló, az álmunka.

Tegnap is ugyanebből volt veszekedés.

Utálok itthon lenni, mert úgy néz rám mindenki, mint egy utolsó élősködőre, és elvárják, hogy amiért nekik rossz a kedvük, érezzem magamat én is rosszul.

Már a család ismerősei előtt is ég a bőr a pofámról, mert a saját anyám beszél ki a hátam mögött.

Anyu úgy gondolja, hogy külföldön dolgozni is csak úgy lehet. Mikor mondom neki, hogy üres zsebbel nem lehet még országon belül sem mozdulni, akkor jön a dráma, hogy én nem keresem a lehetőségeket, stb.