Hogyan vegyem rá anyát az iskolaváltásra? Egy lelkileg kikészült lány

Énekből bukásra állsz? Éneken mégis mire tudnak egyest adni? o.O

Ilyen helyzetben én is váltanék. Engem is kiközösítettek, pont azért mert csendes voltam. Volt egy barátnőm, vele elvoltunk, de nagyon sok olyan osztálytársam volt, akik az általánosban piszkáltak, aztán még a gimiben is egy osztályba kerültünk. Visszagondolva nagyon jó lett volna másik suliba menni, nagyon jót tett volna, jobb tanuló lettem volna, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Megérte volna.

Ne hagyd hogy ezen múljon a jövőd. Lehet hogy furán néz ki, hogy ilyen nagy szavakat használok, hogy "jövő", de szerintem nagyon is múlhat ilyeneket az ember jövője.

Velem is hasonló dolog van..

2013 szeptemberében kezdtem a középiskolát. Engem is a legelejétől kiközösítenek, és nap mint nap olyan alázásokat kell elviselnem, hogy úgy érzem már nem bírom tovább. És itt nem csak az osztálytársaimról beszélek. A tanárokról is. Nekünk is mondanak hasonlókat. Ma mondjuk az történt, hogy kémia órán kihívott a tanár. Nemtudtam és beírta az egyest. Ott elkapott a sírógörcs, de valahogy visszafojtottam, ami nálam nagyon nagy szó, ha sikerül. Mert nagyon érzékeny vagyok, nagyon sokat sírok. Mondhatni, hogy ez már a mindennapjaimmá vált... Félév után beakartam fejezni az egész sulit, annyira elegem lett. És elmenni egy okj tanfojamra. Meg is tettem volna, ha a barátom hosszas beszélgetés után le nem beszélt róla. Úgy gondoltam, hogy kibírom ezt a 4 évet, de ma megint kételkedtem benne. Nekem sincsenek barátnőim. Az osztályból éppenséggel van egy lány, akivel beszélő viszonyban vagyok, de nem igazán mondhatom barátnak. Az osztálykirándulások nagy részén ott sem voltam, mivel én is ugyanúgy érzek, mint te. Nem lenne kivel lógnom. Anyáéknak meg nem hiszem, hogy jó ötlet lenne szólnom, mert nem vagyunk jó viszonyban. Egyedül a barátom az, akit számíthatok bármikor. És még abban is hasonlítunk, hogy szeptemberben másik suliba jártam, csak az túl messze volt és bejárós voltam. És átiratkoztam a jelenlegi sulimba. Ahol év elején voltam, szereztem 4 barátnőt is, és már nagyon nagyon megbántam, hogy eljöttem onnan, viszont vissza nem mehetek. Szóval ez a suli nagyon nem jó, de kibírom. És ilyenkor arra gondolok, hogy majd ha leérettségiztem milyen jó lesz már nekem, és megyek ki a barátommal németországba, és boldogan élünk. Ha erre gondolok, általában szokott segíteni, de nem mindig. Van úgy, hogy teljesen elveszítem a fejem és nem vagyok tisztában a tetteimmel. Csináltam is már egyszer-kétszer hülyeségeket. Párszor már vagdostam is magam, amik persze nagyon szépen azóta is ott vannak a bőrömön. Mindet megbántam, természetesen. De ha elpukkan az agyam, nem tehetek róla. Nem voltam én mindig ilyen. Nemrég váltam ilyenné. Nagyon labilis vagyok. Remélem te nem leszel ilyen. Senkinek sem kívánom ezt az érzést.