Hogyan vegyem rá anyát az iskolaváltásra? Egy lelkileg kikészült lány

Hát ez így nem buli az tuti. Én is sokszor éreztem magam kiközösítve, és nem a személyiségem vagy a bunkóságom miatt volt, hanem azért mert én nem voltam elég vagány nekik.

DE az idő megoldotta, ténleg. Emlékszem, nálunk az osztályban a nagy kiközösítés 10-ik osztályban volt, és akkor nagyon azon gondolkoztam hogy 11-től átmegyek egy másik osztályba (gondolhatod mennyire ki kell készüljön ahhoz valaki, egy gyerek, ha sulit akar váltani). De végül nem tettem, elmúlt ez az időszak is, felnőttek a "gyerekességből" a többiek is. Mostan se vagyunk puszipajtások, de ha probléma van, megbeszéljük és ennyi.

Hogymondjam, az én tapasztalatom minden téren az, hogy az idő megoldja.

Nekem is volt ilyen...

Összeszorítottam a fogam és tűrtem évekig, majd amikor egy osztálytársam felpofozott, mert nem adtam oda a házim, akkor végre addig ordibáltam otthon míg nem váltottunk sulit. (de én mindig is jeles tanuló voltam mindenhol)

Mutasd meg neki a jegyeidet, mondd el neki, hogy ez így nem fog menni. Tudom, hogy milyen "süketek" a szülők, ez ellen nem tudsz mit tenni.

Az előfordul, hogy az ember az osztályban egy két másik tanulóval úgymond nem egyezik, nem jön ki velük. De hogy szinte az egész osztály nem fogadja be az új tanulót, és valaki jó tanuló létére - tanulás ellenére - rossz jegyeket visz haza, az már nem véletlen, és főleg nem "hiszti". Ekkora már minden szülőnél meg kellene kondulnia a vészharangnak. Anyukád eléggé "COOL"-nak mutatja magát, és teljesen el van foglalva a saját karrierjével. Azt hiszi, hogy ha valamilyen problémáról nem vesz tudomást az ember, akkor (talán) nem is létezik. Vagy csak hiszti az egész. Az iskolai mobbingot nem veszik az emberek tudomásul, mivel sokan még a fogalmát sem ismerik. A mobbing áldozatai szenvednek, és tűrik a sorsukat, rövidebb, vagy hosszabb ideig. Nem egy eset végződik tragikusan. De nem szeretnék félelmet kelteni benned.

Én az apámat, vagy egy másik családtagot hívnék segítségűl, aki megérti a dolog problematikáját. A szülőknek közösen kell dönteniük minden fontos kérdésben, ami a gyerekkel kapcsolatos. Így az iskolakiválasztásban is.

A tanuláshoz egy nyugodt háttér szükséges. Főleg normális osztálytársak és a szakmájukhoz értő, jó tanárok. A továbbtanuláshoz fontos, hogy a 8. osztályban is jó jegyeket szerezz. De a Te esetedben már nemcsak az érdemjegyekről van szó, hanem a lelki egészségedről. Jól érzed és gondolod, hogy ezt a "sorsot" nem kell elviselned. Harcolj ellene. Jogod van egy normális, lelkileg kiegyensúlyozott gyerekkorra!!!

Hasznos tel. számokat itt találsz, ahol tanácsot kérhetsz:

Magyar Gyermek és Ifjúsági Telefonos

Lelkisegély Szolgálatok Országos Szövetség

[link]

A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége

[link] (anonimként telefonálhatsz, tehát nem kell megmondanod sem a nevedet, sem a címedet)

Engem a középsuli első pár hetében közösítettek ki, onnantól kezdve kész pokol volt az életem. 4 éven keresztül nem ült mellettem senki, nem volt párom ha olyan volt a feladat, nem tudtam senkivel sem társulni, természetesen a szalagavatón sem tudtam keringőzni menni, mert nem lett volna kivel. Az első osztálykirándulásra mentem le, de senki nem akart velem egy szobában aludni (több napos volt) és az egész kirándulás alatt csak egyedül kuksoltam, soha többet nem mentem osztálykirándulásra. Aztán az állandó beszólogatások, cikizések, ha egy kicsit különlegesebb ruhát vettem fel máris beszólogattak, ha felkötöttem a hajam azért szóltak, ha leengedtem azért.

Az ok az volt, hogy én nem züllöttem a többiekkel. Az első évben 2 ember dohányzott az osztályból, a 4. év végére 3 ember NEM dohányzott, köztük én. Sok osztálytársam jó jegyekkel indított, aztán az évek alatt rontott szépen és 3-as érettségit tett le. Én nem voltam hajlandó elszúrni a jövőmet emiatt. Az első 3-4 hónapot sírtam végig minden nap, otthon könyörögtem az iskolaváltásért. De aztán összeszorítottam a fogam és túléltem, napról-napra. A beszólogatásokra nem reagáltam (párszor megpróbáltam visszaszólni, de akkor a fél osztály egyszerre esett nekem...szóval esélyem sem volt), egy naplóban írtam ki magamból az érzéseimet, illetve eljártam sportolni valahova, ahol nagyon jó volt a közösség és önmagam tudtam lenni. Emellett volt egy csomó hobbim, így gyakorlatilag csak az iskola volt szörnyű, az iskolán kívül már jól elvoltam. Az iskolában én csak az a magányos lány voltam, aki mindig egyedül ül és írogat...

Azóta már eltelt bő 10 év, a legnagyszájúbb osztálytársaim turkálóban dolgoznak, hotelnél recepciósak és hasonlók. Én külföldön élek, jó munkával, férjem és gyerekem van, nagyon boldogok vagyunk, semmi hatását nem érzem most az iskolának, inkább csak tanultam belőle. Utólag visszagondolva tényleg durva volt az a 4 év, de túlélhető, elviselhető.

Csináld azt amit én, a tanulással vegyél revansot tőlük és tanulj a lehető legjobban. A problémák elöl nem lehet mindig elfutni, szóval készülj fel a szembenézésre. Kitartás!

Ha anyádat a többiek viselkedése nem hatja meg, akkor állj le erről a vonalról, és helyezd a hangsúlyt az "iskola nem készít fel a középiskolára" vonalra.

Mondd meg neki, hogy ne egy egyszerű iskolaváltáson múljon már a jövőd. Ilyen jegyekkel sehova se fognak felvenni. Csak van ott a környékben másik általános iskola is, ne ezen a banánhéjon csússzatok már el...

Szerintem ez azért komplexebb attól mithogy rossz az iskola vagy anyuka túl karrierista.

Itt én úgy gondolom egyaránt hibás a gyerek az anya és az intézmény is.

Nekem ne mondja senki, hogy általánosban 5,5 óra tanulással mindennap, 2-es tanuló a gyerek, akkor vagy rosszúl tanul (nem tudja hogy tanuljon) vagy a tanárok osztályzása nem megfelelő. Azt se hihető, hogy a válság miatt vették volna fel a tanárokat ez nem így működik. Ha igaz hogy a tanárok ilyeneket mondanak sürgősen lépni kell, elsősorban anyukának kéne elhinni és akkor menni az igazgatóhoz meg a Kamaránál megkapírgálni a dolgot. Szünetekben zárni a termeket általános gyakorlat, nem mindenhol csak ahol sok a kissebbség (lehet találgatni miért) vagy ahol hiperaktív a tanerő. A 0.-óra is bevett gyakorlat, kellemetlen de nem maradandó egészségkárosodást okozó dolog.

A kiközösítésnek lehet oka van, nem ártana odafigyelni az osztálytársakra valójából mmi bajuk az emberrel, lehet undok a kérdező vagy nagyképű, de az is előfordulhat hogy csak szimplán különbözik a többségtől (engem anno a családom anyagi helyzete miatt közösítettek ki).

Amire figyelni kell azok tényleg a jegyek, egy jó gimnázium megváltás lenne ehhez képest, viszont ahhoz jó jegyek kellenek. egy szakmunkásképzőbe viszont jó eséllyel ugyanilyen közeg fogadná a kérdezőt (ezek nincsenek kőbe vésve, de azért valószínű hogy így történne).