Miért veszekszünk mostanság?

Mennyi vagy most? Továbbra is fenntartom, hogy te változtál meg.

Hehh, mintha magamat látnám/olvasnám. Édesanyámnak nehezére esett megértenie, hogy ha nem kér meg rá, nem lesz elvégezve a feladat. Porszívózás, takarítás, egyéb házimunka huss, magától nem végződik el, ha nem nyitja ki a száját. Egyszer kellett leülnünk megbeszélni, hogy édes lányom, mostantól minden rohadt pénteken kérlek portalaníts, porszívózz a házban, és súrold ki a kádat, valamint a közös étkezések végén segíts elmosogatni, plusz magad után pakolj el, ha eszel. Onnantól kötelességem volt, és megcsináltam. Szerintem üljetek le, beszéljétek meg, mit vár el, milyen rendszerességgel. Az meg, hogy lázadsz.... 25 vagyok, és szintén anyukám (ő ilyen, így imádom) nehezen viseli, hogy kiköltöztem külföldre, hogy féloldalas frizurát vágattam, vagy hogy egyszerűen nem szaladok el sikítva haza, és nem bújok a szoknyája mögé, mert feltalálom magamat idegen és szokatlan helyzetekben is. Válj le másodjára is anyuról. (Első leválás a szoptatás abbamaradása idején / óvodás korban jön el) Itt a Második leválás ideje. Menj kollégiumba, másik városba, vagy albérletbe, barátnővel, suli mellett dolgozva. Próbálj saját lábon megállni, de ne utasítsd vissza a támogatást, amit kapsz. (Én a mai napig azon röhögök, hogy ha tudom, hogy a szintén takarításmániás anyukám látogatóba jön, akkor 3 napig takarítok a saját módszerem szerint, mire az övének a közelébe ér.) Szeresd, úgy, ahogy van, és de éreztesd vele, hogy az ő önálló személyiségének példáján nevelkedve te is azzá váltál. És mondd neki, hogy örülsz, hogy ennyi mindent tanultál tőle. :)