Még el se kezdődött a karácsony de már veszekszünk és a sírás keringet én már ezt nem bírom tovább idegekkel. Mit tegyek?

Legyél vele tapintatos, próbáld megnyugtatni.

Ezt a rástresszelést soha nem értettem, mintha minden családba a híradó kamerája kukkantana be, mindennek tipp-toppnak kell lenni, más kérdés, hogy az emberek összeesnek az idegtől és a stressztől!

Hát nálunk nem tipp-topp, sőt széjjelség is van bizonyos szinten, de nem érdekel, az a lényeg, hogy együtt vagyunk!

Meglehet, hogy anyud is azért "sír", mert bestresszelt, hogy úgy érzi már nem bírja tovább a nyomást, a rengeteg házi-munkát, a talpalást, stb. stb.

Talán ha együtt próbálnátok meg összefogva elkészülni az ebéddel, egyebekkel, és látná, hogy őneki is lesz 1-2 óra pihenésre, saját magára, stb. stb. talán egy kicsit kiengedne, és veled is türelmesebb lenne.

Próbálj meg beszélni vele, és kérdezz rá nála, hogy miben tudnál segíteni neki, mit szeretne, stb. stb.

Én leírom a saját véleményem erről az egész stresszelésről.

Régebben mindig nagy dolgot csináltam a karácsonyból, minden apró részletét megterveztem, hogy tökéletes legyen elejétől a végéig. A munkámból kifolyólag csak éjszakánként volt időm készülődni a karácsonyra, mivel napi 12-13 órát dolgoztam. Éjjel ment a tésztagyúrás, kiflisütögetés, zserbó és minden, ami szem-szájnak ingere. Rendszerint mire eljött a szenteste, lebetegedtem, kimerültem. Idén úgy alakult, hogy a nővérem magára vállalta a zserbót, édesanyám pedig a bejglit és úgy voltam vele, én kihagyom az apró süteményeket, úgyis minden januárunk azzal telt eddig, hogy próbáltuk magunkba fojtani a karácsonyi sütiket, mert annyi volt belőle, hogy egy hadseregnek is elég lett volna. És őszintén szólva, nincs semmi hiányérzetem, hogy nem a konyhában teltek az elmúlt éjszakáim. Bűntudatom sincs. Majd ha lesz gyerekem, neki természetesen sütök majd, de miért éri meg az embereknek kikészülni és családi balhét kerekíteni ezzel a karácsonyból, mikor nyugodtan, békében is telhetnének ezek a napok, ha mindenki higgadtan készülődne és nem csinálna kényszert belőle?

Én tegnap este 9-kor majd összeestem a fáradtságtól, és mézeskalácsot nem is sütöttem már, és ma sem fogok.

Úgy vagyok vele, hogy inkább hagyom a csudába, nem ér annyit, hogy közben meg hulla legyek. Anyukám csinál bejglit, én ebéddel készülök. Éhen halni nem fogunk, úgysem ezen van a lényeg, hanem hogy együtt vagyunk.

Anyukám nekem is stresszelős fajta, a mai napon nem is lehet hozzászólni amíg készül. Én ma már nyugalomban szeretek lenni.