Milyen szülő gyerekéből lesz kétkezi munkás, és milyen szülőtől lesz gazdag és befolyásos?

Azt nem tudom mitől lesz kétkezi munkás és mitől gazdag, de meggyőződésem, hogy a boldogság nem ettől függ. Arra azonban megpróbálok válaszolni, hogy hogyan neveled. Egy Erikson nevű pszichológus nevéhez fűződik a normatív krízisek fogalma. Azt mondta, hogy életünk során különböző krízishelyzeteken megyünk keresztül, ezek teljesen normálisak és kikerülhetetlenek, a kérdés az, hogy pozitív vagy negatív kifutással zárjuk. Az első szakasz az első életév. Ennek a normatív krízisét akkor zárja jól egy csecsemő, ha a bizalom érzése alakul ki benne, rosszul, ha bizalmatlanság. Ez az anya hozzáállásától függ, ha foglalkozik vele, feltétel nélkül szereti és elfogadja, kielégíti szükségleteit akkor zárja jól. A következő szakasz egy és három éves kor között van. Ekkor a legnagyobb kérdés a szobatisztaság elsajátítása. Ha jól alakul az autonómia érzésével zárja a gyerek, ha rosszul a szégyennel. Ehhez az kell, hogy semmi erőltetés ne történjen a témában. A következő az óvodás kor.Ekkor kezd a gyerek függetlenedni. Pozitív zárás a kezdeményezés, negatív a bűntudat érzése. Ehhez támogatni kell az önállóságában, hagyni, hogy maga próbálkozzon. A következő a kisiskoláskor. Pozitív zárás teljesítmény, negatív kisebbrendűség. Ehhez az kell, hogy iskolaéretten kerüljön be, és nagyon sok pozitív megerősítést, biztatást és dicséretet kapjon. Ha ezt a szakaszt pozitívan zárja jó eséllyel pozitív énképű, önmagában hívő, sikeres felnőtt lesz. a következő a kamaszkor. Pozitív zárása identitás kialakulása, negatív a szerepzavar. Ekkor összegződnek a korábbi krízisek. A bizalom/bizalmatlanság a barát és párválasztásban, az autonómia/szégyen a felnőtt befolyástól való függetlenedésben, a kezdeményezés/bűntudat a célok, vágyak, álmok megfogalmazásában, a teljesítmény/kisebbrendűség a "Mit tudok? Mire vagyok képes? Mit akarok kezdeni magammal?" kérdésekben, ami a pályaválasztást határozza meg.

További krízisek: fiatal felnőttkor intimitás/elszigetelődés. Felnőttkor: alkotóképesség/stagnálás. Időskor: integritás/kétségbeesés.

Mit tudsz tenni, ha gyerekeid születnek? Próbáld úgy nevelni őket, hogy lehetőség szerint pozitív kimenettel zárják a normatív kríziseiket, s akkor elégedett felnőttek lesznek, akik elérik a céljaikat, az mindegy, hogy szakmunkások vagy diplomásak.

Nem feltétlen a szülőktől függ szerintem.

Az én családom szinte mindig nyomorban élt, most is, elég züllött népség,( alkoholizmus,leányanyaság, börtön, ) -bár ez már nagyon a múlt... én pedig teljesen az ellentétük lettem, jelenleg van munkám, jól élek , házasodok, ( senki nem házas nálunk, szülők eggyütt sincsenek már, megkeresztelve sincs senki....) hitelmentesen építünk s ehhez nem kellett egyetemre járnia se páromnak se nekem, csak ésszerűen dönteni és tudatosan dolgozni a céljainkért.

"nos azt tényleg nem tudom hogy spórolás mellett hogy mutassam azt a gyerek felé, hogy a pénz könnyen jön".

Itt kezdődik a szemléletváltás. A "gazdagság tudatos" ember azt keresi, hogyan, miből lehet több bevétele. Nem ragad le annál a gondolkodásmódnál, hogy hogyan lehet a kevés jövedelemből spórolni.

Ez egy igen nehéz, rögös út, tele buktatókkal, viszont aki ezt tanulja meg, az mindig keresni fogja a lehetőségeket és aki keres, talál...

Te hol hallottal olyat h mindenki egYenlo es h barkibol lehet barmi? Ez termeszetesen nem igaz. A szuletesed a szarmazasod a csaladod es kornyeezeted meghatarozza h mive valsz. A tarsadalmi osztalyok kozotti atjaras ha nem is lehetetlen, de roppant nehez es ritka.

Nem veletlen h egyetlen sebesz vagy CERN kutato szulei sem bodzaszedok.

14-esnek visszakézből:

Volt egy évfolyamtársam (sőt kollégiumi szobatársam), aki úgy került be az egyetemre felvételi nélkül, hogy országos tanulmányi versenyen az első 10 közé került - miközben a szülei szegény falusiak voltak: takarítónő és rokkantnyugdíjas (alig több, mint szoba-konyhás félkomfortos házban laktak).

Persze - gondolom - neki nem kis munkájába került ezt a tanulmányi eredményt elérnie...

Kedves kérdező!

Jómódú családból származom, egyke vagyok, de nem a szüleim pénzéből gazdagodtam meg. Született intelligens embernek tartanak, balkezes vagyok, teljesen másként gondolkozom, mint a többség. Mindig is pénz orientált ember voltam, 6 éves korom óta sefteltem úgymond. Valójában a tudásomat bocsájtottam árúba. Volt nagyon sok dolog egészen az egyetemig, amit sokkal jobban és precízebben tudtam, mint a többiek, jobban éreztem. Ehhez csak a nevelésnek volt köze. Anyukám sokat foglalkozott velem, de sosem voltam elkényeztetve anyagilag. Mindig is az az irány felé tereltek, hogy saját magamnak teremtsem meg a dolgokat és úgy is történik. Magas pozícióban vagyok és akkora a nyomás, hogy elég sűrűn pohárhoz nyúlok. Nem tudom melyik a rosszabb... A kollégáim füvezése, vagy kokainozása, vagy pedig az én ivászatom. Szeretem a munkám, de néha sok és időnként megfordul azért a fejemben, hogy inkább lennék egy egyszerű pincér. :)