Miért ilyen bolond az anyám? Lehet ebben az ügyben tenni valamit?

Egy hatalmas házban élek anyámmal, kettesben. Apukám 200 km-re lakik tőlünk, ő sem tudja elviselni 3 napnál tovább ezt a nőt. Bolond. És nem csak én gondolom így. 60 éves és szenilis is. Egyszerűen elmeháborodott! Teljesen! Éjjel-nappal azzal fenyeget, hogy halálra fog verni, minden apróságon üvöltözik velem, megver(nem egy-egy pofon amit néha meg is érdemlek hanem szó szerint öt percig üt ahol csak ér és azzal ami épp a keze ügyébe kerül, legyen az felmosó, kanál, vizes törölköző, öv, cipőkanál, bármi...), tele vagyok kék-zöld foltokkal meg karmolás és szorításnyomokkal a karomon, fájnak is egy ideig. Egyszer lefogtam, mert hozzám vágott volna egy kést, és belekarmoltam a karjába. Utána fél óráig üvöltött rám, hogy gyilkos leszek... És hangfelvételem is van az egyik veszekedésünkről, ami alatt végig egy egyesületet ócsárol és rágalmaz mindenféle légből kapott baromságokkal, aminek alapja nincs és nem is volt, és az egyesületnek én is a tagja vagyok(valami olyasmi). A felvétel végén hallatszik, hogy megver. Meg. Mindre azt mondja hogy hazudok, amikor rohadtul nem. Most is azért üvölt, hogy miért használom el az arckrémjét, amikor AZ ÉLETBE NEM NYÚLTAM SEMMIFÉLE KENCÉJÉHEZ! Bezzeg ő elhasználja a körömlakkjaimat a megkérdezésem nélkül, és a szemceruzáimat. Természetesen apukámtól kapott zsebpénzemből veszek mindent meg újra, és újra és újra. Meg hogy az életem egy mocskos hazugság. Ezt vágja mindig a fejemhez. Azt nem tudja ám bizonyítani, hogy hazugság-e valóban, csak rávágja és kész. És ha megpróbálok ellenállni, megver. Mostanában pedig az új mániája, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, nem is alhatok ezentúl senkinél. Mindig menekülök előle, hogy a lehető legkevesebb időt töltsem ebben a házban, és ezt is szóvá teszi, hogy "nekem csak a seggrázás, a ruhák és az állandó menés a fontos", amikor rohadtul nem öltözködöm divatosan, rocker vagyok, semmi közöm a seggrázáshoz és a pasizáshoz. Az egész annyiban merül ki, hogy van egy nagyon jó fiú barátom, illetve szerelmes voltam egy srácba. Őket is ócsárolja az öltözködésük alapján(akibe szerelmes voltam, ő rapper), meg hogy idősebbek pár évvel nálam. Barátnőméknél nem alhatok és arra nem ad normális választ, hogy miért. Az a válasza rá, hogy "már nem poén, régen még vicces volt, már nagylány vagy, aludjon mindenki a saját ágyában!". Tiszta idióta. Sehova sem enged. Nem hogy este nem enged sehova, de még délután sem mehetek el. A barátaim pedig mindig arról beszélnek, hogy milyen jó volt és kár hogy nem engedett el anyám. Úgy fáj ilyenkor a szívem... Nem is beszélve arról, hogy minden nap sírok, lelki roncs vagyok, pszichológushoz is jártam, és ő is megmondta hogy velem semmi baj nem lenne, anyám készít ki teljesen, miatta lettem "Ilyen" - ha szabad így fogalmaznom.

Kérlek segítsetek! Mit tudnék csinálni? Hosszú távon nem fogom bírni sokáig, idegbeteg leszek. Vagdostam egy időben a combom és anyám azt hitte hogy a szerelem miatt van, és amikor közöltem hogy rohadtul az ő hibája, nem kéne ennyire tönkre tenni lelkileg, akkor egyszerűen leidiótázott. Minél jobban tilt valamit, én annál jobban csinálom, mindennel így vagyok. Ezekkel a hülye tiltásaival csak elidegenít magától, elzüllök, megutálom. Többet nem ér el. Jót nem tesz vele, csak a lehető legrosszabbat.

Segítsetek, kérlek!

L/14