Hogyan értessem meg anyámmal, h nem vagyok kicsi?

Attól, hogy betöltötted a 18-at, egy anya nem szűnik meg anyának lenni. Nem hiszem, hogy irigy, egyszerűen aggódik. Félt a buliktól, félt attól, hogy az egyetemen nem tudsz a bulik miatt esetleg helytállni.

Nem gondolom, hogy rossz szándék lenne mögötte, egyszerűen még terelget. Ami valljuk be még igencsak ráfér egy 18 évesre.

"Ráérsz bulizni,majd ha magad kenyérén leszel.Meg lesz egy házad,felépíted a saját kis életed."

Hát persze, bulizzon 50 évesen, már ha addig lesz háza, addig kuss legyen, gyerekeknek is felesleges a szülinapozás, becsülje meg az ebadta kölke, hogy ételt kap és tanulhat... Megáll az ész.

Direkt leírta szerencsétlen, hogy nem napi buli ájulásig műsort akar, s nem tudom, miért kell azt képzelni, hogy elszalad vele a ló, a puszta semmire, illetve egyesek példája alapján, akik nem ő.

Én nem buliztam egyetemista koromban (csak játszottam a Neten, elég sokat :D ah régi szép idők, amikor egy szöveges terminál elég volt), de attól még megértem, hogy van, akinek igénye és lehetősége van rá olykor.

Kérdező, nekem se világos, hogy nem tart el s közben Veled van és beleszól, viszont nem hiszem, hogy sokmindent meg tudnál értetni vele, ha ilyen a viszony köztetek...

Hát nem tudom, de ha olyan nagy és önálló vagy, akkor anyádnak miért kell tudnia, hogy épp bulizni mész...? Amiről nem tud, nem fáj és nincs probléma. Egy felnőtt ember nem számol be minden fingásáról anyucinak.

Persze ha otthon laksz vele és hétköznapokon partizol, akkor se felnőtt, se önálló nem vagy, és a legtöbb szülő szemében a hétköznapi partyzás nem összeegyeztethető azzal, hogy komolyan veszed az iskolát. Tudom, manapság mindent letudnak azzal sokan, hogy "de csak irigy ráááám"... az esetek zömében nem. De még ha az is, mi van? Eltartod magad, független vagy meg minden, akkor nem mindegy mit mond...? Ja, hogy talán mégse?