Mit tehetnék az apámellen/apámért? Lassan alkoholista lesz. Hosszú story, bővebben lent.

Ez kicsit hosszú lesz, lehet vannak hibáim a szövegben, lehet hogy sok zagyvaságot összehordok majd, de kérlek csak az válaszoljon, aki elolvassa, mert tényleg elegem van már ebből az egész helyzetből, és látom, hogy nem jo ez igy..

Anyukám szegényebb családból származott, még 3 testvére van, szülei állattartással foglalkoznak, falusi emberkék, ez látszik is rajtuk. ( NEM ELITÉLEM, én is falun lakok, csak na... butácskák, maradiak). Apám szülei módosabbak, csak egy testvére van. Régen tényleg nagyobb vagyonuk volt, amit elkótyavetyéltek a rokonok, de ez nem teljesen ide tart, csak a tisztánlátás miatt irtam le. Apám fiatalon erdészként dolgozott, ott ismerte meg anyukámat. Közöttük 6 év a köz, anyukám 17 évesen ment hozzá férjhez, még 89-ben. Azóta is együtt vannak, megszületett egy lánytesom. Sok nehézségen keresztül mentek ketten, ez igaz, anyukám 10. osztályt végzett, és amióta összeházasodtak, azóta gyárban dolgozik, minden héten, minden hónapban, folyamatosan. Apám azután erdész is volt, polgárőr is, de semmisem tetszett neki, mindenhonnan kirúgták, otthagyta. Fiatal korában is megitta, sokat balhézott, verekedett a faluban is, ahol lakunk. Anyukámat többször is megverte, mig kisebbek voltunk, sokszor éjszaka hazajött pár alkesz haverral, itt ittak nálunk 2-3ig, aztán részegen feküdt be anyukám mellé, jobb esetben, vagy olyan is volt, hogy 1-2 napra elment... minket is megvert néhányszór, éjszaka orditott, mindig neki kellet igaza legyen. Nem mondom, hogy ez minden napos volt, havonta 3-4x maximum, de volt hogy kimaradt. Ha nem ivott semmi baj nem volt, de ha ivott, akkor abba is belekötött, hogy multhéten miért jobbra fésültem a hajamat. Ilyenkor ha anyukám kiállt melettünk, a végén ő szivta mindig, merthogy miért áll ki melettünk. Másnap mintha semmisem történt volna, ment minden tovább. 13 év munkamezeje van, ami édes kevés a nyugdijhoz. Pár éve külföldön dolgozik, évente 2x kimegy két hónapra, és megkeresi anyukám fizetését, de: ittjön a lényeg: Folyamatosan azt hányja, hogy ő megkeresi az x összeget, de neki soha nincs pénze, soha semmit nem vesz magának meg stb... kemény dohányos, heti 10csomag kb, ami kicsi utánszámolással kijön, hogy mennyit elkölt magára.

Kocsmába szokott járni, és ottis megvan a haveri kör... neki nem lehet mondani, ha bármit is szól anyukám másnap(amikor jozan) annyi, mint a falra hányt borsó... soha nem kért bocsánatot.. most, hogy felnöttünk, tesom 22, én 18, már nem vitatkozik annyit, mint régen.. de ma kiverte a biztositékot, hogy mondta: a haverjai a kocsmában azzal hencegnek, hogy itt kur.vaztak, ott sz.pattak egy fiatal csajt, de neki soha nincs pénze semmire... erre tényleg nagyon megharagudtam, éppen nagyszüleimtőljöttünk, és megkelett neki állni a kocsmánál, mert akart sörözni egyet, és én is és anyukám is menjünk be! Mert ha nem akkor persze hiszti..

Szóval erre amit utoljára mondott, én annyit mondtam: ha te ilyen életre vágysz, akkor miért nősültél meg, és minek kellünk mi neked? A válasz: te fogd be a pofádat.

Itthon semmit nem csinál meg egyedül, mindig valami ivócimbora kell, és minden apró dolgonál már innia kell, mert hanem nem megy neki..

Egy hónapja itthon dolgozik egy épitkezésnél, persze kocsma melett, és minden este részeg.. már kezd tönkre menni, látszik rajta, hogy sokkal öregebbnek néz ki, az egyik kezét alig tudja emelni...egyre inkább tönkre megy, és látom, hogy alkoholista lesz belőle... folyton fujja, hogy az életét ebbe a házba beledolgozta, és ha valamit mondok neki, akkor hálátlan vagyok, és kezd órditani, és fujja a sajátját... anyukám is lassan kikészül tőle, nekem meg tele van a hócipőm, sokszor érzem, hogy agyon tudnám ütni, vagy leütném... kezdek kikészülni, és rendesen bánt, hogy ilyen apám van...az italt lassan többre nézi, mint a családját... pedig mindenhol ha megjelenünk azt hallja, hogy de ügyes a fiad, de ügyes a lányod.. büszke lehetne ránk, de neki ez nem számit...

Más is volt hasonló helyzetben? mit lehetne tenni? én tényleg tanácstalan vagyok :(