Akiknek van gyereke, őszintén, nem bántok máshogy a gyereketekkel csak azért, mert szebb vagy "csúnyább" a másiknál?

Nekem két gyerekem van, egy szép és egy okos. Amelyik szép, amiatt rendszeresen mondják, hogy miért nem viszem fotóztatni, de az nem a mi világunk. Mivel nekem ez nem olyan érték hogy nagyon fontos lenne és a másik sem ronda, csak helyeske, így emiatt nem teszek közöttük különbséget. Én hiába hogy nem éreztetem velük, hogy az egyik tényleg látványosan szebb, ha a környezetből olyan visszajelzések vannak.

Na meg a másiknak is van szeme-füle, hallja, látja hogy amikor együtt vagyunk, akkor a tesóját dicsérik a vadidegenek. Neki meg olyan más tulajdonságai vannak, ami a másiknak nincsenek. Volt, hogy egyszer kesergett, hogy a tesójáról amikor csinálunk 20 képet akkor abból 19-en jól néz ki, ha róla csinálunk 20-at akkor abból 19 borzasztóan rossz (előnytelen, hunyorog, pont pofákat vág), de erre megmondtam, hogy tökéletes ember nincs aki mindenben jó: szép, okos, van humorérzéke, jó a kézügyessége, szépen énekel és táncol, stb. Mind a kettőjüknek vannak olyan tulajdonságai/képességei amire büszke lehet, a hiányosságokat meg el kell fogadni.

Összességében kivételezés vagy különleges bánásmód nincs, minden otthoni szabály mind a kettőre egyformán vonatkozik, a csini pofika sem hat meg, hogy több lenne megengedve bármelyiknek is.

Viszont ismerősi körben hallottam olyat, hogy anyuka az egyik gyerekben megkapta egy az egyben a gyűlölt anyóst a kinézetével és gesztusaival.

Mi a hugommal egyformán átlagosnak vagyunk,de még is a

mai napig a húgom a kis istennő én még az akinek lehet beszólogatni.A húgom bármit tesz az jó,amit én az meg sosem elég jó.Pedig egyikünk se szebb a másiknál.