Mit csináljuk anyukámmal? Nem kéne elköltöznöm? (többi lent)

Amennyiben az édesanyád igazán szeret és a javadat akarja, akkor támogatja a felnőtté válásodat, az elköltözésedet, a "leválásodat" (feltéve persze, hogy ngaykorú vagy, el tudod tartani magad, nem kell nélkülöznöd, de erről nem írtál, így feltételezem).

Ha nem ezt teszi, akkor ő egy "mérgező" szülő, vagy komoly mentális problémái vannak.

Ez utóbbi esetben mondd neki, hogy ne csak feküdjön és "szenvedjen", hanem elkíséred orvoshoz (99%, hogy nem akar majd menni, csak sóhajtozik tovább).

Ne legyen lelkiismeretfurdalásod amiatt, hogy elköltözöl.

Legyél vele ősznte, oszd meg az érzéseidet vele, mondd el neki, hogy ezzel megnehezíti a döntésedet, de megmásítani nem tudja. Esetleg ajánld fel neki, hogy hetente X alkalommal felhívod, az elején hetente vaásrnap átjössz és együtt főztök ebédet, vagy ami neked belefér- aztán idővel lehet ezelet is ritkítani, ahogy a kapcsolatotok indokolja.

Megbeszélheted vele azt is, hogy segítsen neked pl. a költözésben, adj neki valami"feladatot", hogy érezze, hogy a segítségedre, hasznodra lehet- pl. a berendezkedésben- cserébe főzz neki egy jó kávét vagy vidd el sütizni.

Kérlek ne maradj CSAK azért otthon, mert az elmondásod szerint mentálisan egészséges, munkaképes, de magához láncolni akaró szülőd passzív agresszióval erre kényszerít. Ne add fel az álmaidat és mondd meg neki, hogy ha szeret, akkor támogat, nem hátráltat.

Eszembe jut egy kedves barátnőm- akinek az édesanyja alapvetően jó ember, de ugyanilyen mentalitású.

A barátnőm szép, okos, tanult nő, megbecsült munkával- 30+ éves és otthon él, mert soha "nem merte" otthon hagyni az édesanyját, aki "meg akart halni bánatában", amikor lehetősége lett volna párkapcsolatra, költözésre, leszakadásra.

Szomorú élete van és a következő évtizedek méginkább azok lesznek- pedig jobbat érdemelt volna, valamiért ő nem tudott nemet mondani és aztán szépen elmentek mellőle a lehetőségek, férfiak stb.- 40 éves lesz nemsokára... nagy változás talán már nem lesz a kényszeresen kötődő életében, ami szomorú.

ne járj így.

Minden jót.

6: Ez egy irreális gondolat, hogy nincs senkije Rajtad kívül, akire számíthat. Biztos vagyok benne, hogy nem is Te fogalmaztad ezt meg, hanem mondogatni szokta ez valaki Neked!

Hát ott van a nagypapa is és apukád is!

Egy szülő nem támaszkodhat a gyerekére.

És egyébként is, miben kéne bárkire is támaszkodnia? Felnőtt ember önálló jövedelemmel és el tudja magát látni.

Anyukádnak és az egész családotoknak a hosszútávú érdekében el KELL költöznöd.

Négyen vagytok felnőtt családtagjai, így anyukád támogatását is négyfelé kell osztani. Sőt, ahogy már előbb megírták ez nem főleg a gyerek, hanem főleg a házastárs feladata. Ti csak a második vonalban lehettek.