Szüleimnek igazuk van, hogy pszichológushoz kéne mennem?

A háttértörténet: tegnap este mondtam itthon, hogy majd holnap (ma) lehet, hogy elmegyek korán reggel sétálni egyet a Tisza partjára, de ma elég későn keltem fel, és már nem is akartam menni, mivel ilyenkor, ilyen jó időben kb. el sem lehet férni a járdán, annyian vannak (babkocsik, kutyasétáltatók, horgászok, stb).

Apám kérdezi, hogy miért nem megyek, én meg azzal válaszolok neki, hogy túl zsúfolt most a part, regetegen vannak kint, és én nem akarom kerülgetni az embereket, és nem akarok olyan "kedves ismerősömmel" sem összefutni, akiket éppen nincs kedvem látni.

Erre azt mondja anyámmal együtt, hogy beteg vagyok és pszichológushoz fognak vinni. Mert egy kora reggeli sétát akartam tenni a friss, hűvös levegőn, egyedül, és nem pedig melegben, tűző napon, cscsemővisítás meg minden egyéb közepette.

De máskor is volt már ilyen. Máskor is említették már, hogy a legjobb lenne a pszichológus a számomra, mert nem szeretem a nagy társaságot, nem igazán szeretek beszélgetni senkivel, nem szeretek elmenni bulizni, és nem vagyok barátkozós fajta, magyarán elég zárkózott vagyok, de nekem így jó és ezt nem tudják megérteni. Világéletemben ki voltam mindenhonnan közösítve, főleg az általános iskolában, semmibe vettek, piszkáltak, csúfoltak... És akkor még mindenki el van képedve, hogy nem szeretek emberek közt lenni. Múltkor is családi botrány lett abból, hogy inkább akartam egyedül lenni, olvasgatni, zenét hallgatni itthon, mintsem elmenni egy szórakozóhelyre bulizni, ahol minden második ember olyan részeg, hogy menni sem tud.

Szerintem rohadtul nem adok okot arra, hogy pszichológushoz kéne mennem.

Bocsi, ha kicsit érthetetlen, de sosem tudtam jól fogalmazni. :(