Ezt a logikát nem értem. Ha elengednek éjfélig akkor 1-ig miért nem? 15/L

16 évesen már ottalvós bulikat tartottunk a baráti társaságunkkal, ami főleg 20+ évesekből állt. A szüleim ismerték és szerették a barátaimat, nálunk is volt ilyen buli, mikor ők elmentek hosszúhétvégézni és sose volt belőle gond. Megbíztak bennem, tudták, hogy nem iszom magam halálra, nem verjük szét a házat, hanem kultúráltan szórakozunk, eszünk-iszunk, sütögetünk, beszélgetünk, stb.

17. szülinapom után 2 hónappal megkaptam a jogsimat, onnantól kezdve nem kellett hozni-vinni, hanem vihettem az autót - így legalább tudták, hogy nem is iszok egyáltalán.

Soha nem volt időkorlát, hogy mikorra érjek haza, akármikor szólhattam nekik és ők jöttek értem, vagy hazavittek a barátok, akik szintén autóval közlekedtek. Mindig volt ügyeletes taxis köztünk, aki nem ivott aznap este. Mégis felnőttem, értelmes ember lett belőlem, nem züllök, nem vagyok alkoholista, sose nyúltam droghoz, nem orgiáztunk, nemsoká diplomázok, mellette részmunkaidőben dolgozok, stb. Nem azon múlik, hogy kiből milyen ember lesz, hogy meddig van ébren hétvégén éjszaka. Mellesleg amikor épp sehova nem mentem, csak otthon voltam, akkor sem feküdtem le hétvégén éjjel 2-3-nál korábban, ahogy a mai napig nem teszem, mert éjjeli bagoly típus vagyok.

Én elengednélek, kérdező, de sajnos a szüleinket nem válogathatjuk meg, és rengeteg "amíg az én kenyeremet eszed..." típus van, aki még 25 évesen is az ágyadhoz láncolva tartana este 8 után, kulcsra zárt ajtók mögött egy pohár vízzel.

Én vagyok az egyik, aki azt mondta, hogy sok az éjfél, és örüljön, hogy a kérdezőt egyáltalán addig elengedik.

Kedves huszonegyes, ez mind szép és jó, de nem ez volt a kérdés. Én 15 éves korom óta jártam el egy 100 kilométerre lévő faluba, egyedül, több napokra, nyáron hetekre is az akkori legjobb barátnőmhöz, ott aludni, illetve ketten a barátnőmmel mentünk le az ország túl felébe, egy harmadik barátnőnkhöz, szintén hetekre. Ezeket leszámítva mindig nyolc-kilencre mentem haza, és nem azért, mert haza kellett érnem, hanem mert én akartam ilyenkor otthon lenni. Nem voltam a családomra ráfüggve, sőt, nem is kifejezetten szerettem otthon lenni, de nekem kellett ennyi nyugi, nem voltam bulizós típus. A másik az, hogy a mai bulikat ismerve van ám ott minden, ami szem szájnak ingere, csak nem éppen egy tizenöt évesnek való. Egy-két évvel később már azt mondom rendben, menjen, de így nem.

18/L

Most aggódok érted,pedig sohasem találkoztunk.

Csak annyit erről,ha “bulizol“.Mindig legyen nálad a poharad.,vagy

a kezedhez közel.Nagyon gyorsan beleteszik a cuccot,ha

nem vagy képben.És elképzelhető,hogy olyan valaki akiről

nem is gondolsz rosszat.Ne is haragudj,de én “csak“ este

10-ig engednélek el.