Ki mikor, hány évesen érezte úgy, hogy saját élettér kellene már?

Én nem gondoltam még költözésre, persze néha könnyebb lenne de csak azért mert néha van egy vita a szülőkkel nem költőznék.

"Én úgy vettem észre, a lányok hamarabb kezdenek el ezen gondolkodni "

Általában a nő az idősebb párjához költözik akivel közösen tartják fent a háztartást,persze hogy könnyebb úgy.

25N

Én 19 évesen költöztem el munka és suli miatt. Idén költözöm tovább xD

21\f

Mondjuk szerintem ebben fontos két dolgot külön választani. Aki 18-19 évesen kollégista lesz, de minden héten haza viszi a mosnivalót és hét elején 2 táska kajával távozik és szülők pénzéből él a kollégiumba az nem él saját életet még.

Saját élet ott kezdődik amikor már szülők segítsége nélkül fizeti a rezsit, és kaját, albérletet.

Igazából sosem jött el ez..mert 14 éves koromtól havi 6 napot töltöttem a szüleimmel az iskolaévben, mert koleszos voltam.( csak 20 km-re)

Utána 19 évesen egyetem..a fővárosban, kb 70 km

Kollégium..

Innen pedig nem költöztem haza, amikor végeztem nyáron, hanem a párommal össze.

27 évesek vagyunk, már házasok, 4 éve saját háztartásban..

Szűken de megvagyunk, tudunk 200ból félreis tenni egy nagyon keveset..

Soha eszembe nem jutott hogy éhen halnánk..

Jah a szülők sem gazdagok, sőt anyósomat mg mi támogatjuk...

24 éves vagyok, még tanulok. Egy kis faluban élünk a szüleimmel, a fősuli melletti várostól 10 km-re.

A párom a suli befejezése után ideköltözött a városába és munkát vállalt. Albérletben lakik, nagyjából 5 percre az fősulitól. Jelen pillanat a hétköznapjaim 80%-át nála töltöm, hiszen így nem kell olyan korán kelni, mintha buszoznék és minden kéznél van. Hétvégére hazamegyünk, vagy a párom szüleihez havi egyszer.

A szüleim támogatnak és megértik, hogy nekem jelen pillanat most így egyszerűbb az élet. Hetente kapok egy kis pénzt tőlük kajára (2-3-5 ezer forintot, mikor mennyit nyomnak a kezembe), ezt sosem kérem, de ők így érzik helyesnek. A rezsink nagyon alacsony, így a párom nem kér az ittlétemért egy forintot sem.

Cserébe a tartós dolgokat én veszem meg az ösztöndíjamból. Értem azt tisztító szerek, zsebkendő, wc papír, kéztörlő, mosogatószer, szivacs, portörlő, stb stb. (nem is lehetne rábízni) és én is tartok rendet.

Heti 1-2 alkalommal főzünk olcsóbbakat és nagy adagokat, ennek is tudom én állni egy részét, illetve a fagyasztónk is mindig tele van, mert a szüleink küldenek egy csomó kaját. Egyelőre így most jól kijövünk.

Jövőre a páromat átveszik Budapestre dolgozni, én pedig mesterképzésre megyek. Ha véletlenül nem vesznek fel, akkor ott fogok munkát keresni (160 km tőlünk). Mostmár részben idejét érzem az önállósodásnak, részben szomorúsággal tölt el, hogy ha boldogulni akarunk, akkor el kell innen mennünk, mert itt nem sok lehetőség van.

A szüleim megértik és támogatnak minket abban, hogy menjünk.