Miért van, hogy párom velem kedves, türelmes a lányával meg türelmetlen és mogorva?

Mintha két teljesen más ember lenne. A lányához soha nincs egy kedves szava sem, türelmetlen vele, soha semmit nem magyaráz el neki és ami nagyon zavaró, hogy folyamatosan utasítgatja. "ne menj oda! Itt állj meg! Haladjál! Ne ess el! Ezt csináld, azt csináld stb... Mindenért rászól, de soha nem dicséri. Nem beszélget vele, csak akkor szól rá ha valami szerinte rossz dolgot csinál. Vacsi közben is utasítgatja, hogy így harapd azt a kenyeret, egyed meg ezt is, azt is...húú ha engem így utasítgatnának szörnyű lenne. Velem viszont a szöges ellentéte. Állandóan jön hozzám, bújik, puszilgat, szépen, türelmesen beszél velem. Sokszor már nekem kínos, mert látom a gyereken, hogy zavarja őt is. 4 éve vagyok velük és ez azóta így van. Most hogy kicsit nagyobb már a kislány talán jobban kijönnek, de még így se az igazi. Pedig nem rossz gyerekről van szó, nagyon szófogadó, aranyos kislány még azt se lehet mondani hogy idegesíti az apját.