Ti, hogy bírnátok ki ezt?

A szüleimből már nagyon elegem van. Mindenért én vagyok a hibás még ha nem is vagyok ott stb.. Nincs egy perc nyugtom sem..Nincs sehol sincs mahl egyedul lehetek pl: az anyám akkor is bejár valamiért ha furdok...Ha vanlami barátnom sose kedvelik ,hanem le ri**ncozzák stb..Nem engednek sehova sem el. Ha pedig elkéreckedek ,hogy ezt mondják: nem mész sehova neked már úgy is csak a ri****kodás jár az eszedben! (Pedig nem is adtam okot rá) és e milyatt a suliban furán néznek rám..Mostanában tiszta agresszivák foleg az anyám...Olyanokat beszl ,hogy semmit sem becsulok és dologzni nem tudok csak mindent tonkre teszek! Ami nem is igaz semmi okot adtam ,hogy ezt mondja! Folyton cirkuszol ,hogy nincs rend a szobámban pedig mindíg rendet teszek a szobámban! Ha iskola ido van ,akkor meg bemegy o "takarítanni" és mindent el tesz ,ha pedig megkérdezem ,hogy hova tette el ,akkor azt mondja ,hogy ott van ,ahol szét dobáltad! (ebben az apám is egyetért).. Mindíg megkérdezem ha látom ,hogy valamit csinál ,hogy segítsek-e ,de o elkerget ,hogy o majd megcsinálja aztán azt beszéli nem segítek semmit..

Pár napja beszéltunk a jovomrol ,hogy mondtam neki ,hogy ha befejezem majd a sulit szeretnék onálosodni elkoltozni majd egyszer stb.. Arra meg elkezdi ,hogy persze r***nc leszel stb..Hol akarsz munkát találni? stb.. Olyan mintha azt akarná ,hogy orokre maradjak itt stb.. Illetve azt is akarja már konyorgott ,hogy ne koltozzek el pedig az mér azért árébb van mivel csak 17 vagyok..

Ti mit csinálnátok?

17/L