Még mindig a szüleimmel vagyok egy szobába. Nem bírom tovább. (Több lent. Olvasd végig) Ti bírnátok?
Márciusba leszek 17. Már 4 éve mondom nekik, hogy csináljanak már nekem szobát. 3 szoba van, de az egyik tele van pakolva mindennel, ami már nem kell de mégse engedik kidobni(Másik nagyszülőké). Tavasszal mondták hogy majd ha vége lesz a sulinak neki állnak, hogy én is tudjak segíteni, de semmi sem lett.
Pedig nyáron is mondtam állandóan nekik, ők erre elkezdtek velem kiabálni, hogy ez nem olyan egyszerű, én ezt nem érthetem meg ilyeneket.
Még az első évemen a középsuliba jó jegyeim voltak. Anya mindig kiment mikor tanultam, de ha apa itthon volt akkor nem tudtam, mert bejön a szobába, és én nem tudok úgy tanulni hogy van bent valaki. (Most másodikos vagyok.)
És még ott van az önkielégítés. Azt se tudom csinálni normálisan, mert ott vannak és alszanak.
De annyira fel vagyok valamikor izgulva, amikor sokáig nem csináltam, hogy nem is bírnék elaludni, ha nem csinálom.
EZENKÍVŰL nagyon csendes vagyok. Mindenki kérdezi(suliból) hogy minek vagyok ilyen, szoktam-e kiabálni, és ha van
barátom(mármint pasim)akkor azzal szoktam-e beszélni(lányok szokták kérdezni).
Tegnap úgy kiborultam(mindkettő ügyben) hogy sírtam, ideges voltam, és ilyenkor még kapkodom a levegőt is és nem bírok megállni vele, mindent ami összetéphető idegeségemben összetéptem volna. (Szerintetek, ez idegroham?)
Még a fejem is annyira fáj mindig. Elegem van.
Mindig csak tűrtem, és semmit nem tudok csinálni.
Ezt velük kell megbeszélned - nem kell kidobálni a holmikat, elég lehet alaposan becsomagolva eltenni ha van például padlás.
Engem is nagyon zavart volna ha 17 évesen ilyen problémával kellett volna megküzdenem, viszont az idegeskedés ezen nem segít. Legyél türelmes, nyugodt és úgy beszéld meg velük.
Szerintem is vedd kezedbe az ügyet.
Következő alkalommal amikor van egy kis szabadidőd kezdj el rendet rakni a szobában. Elsőnek az is elég ha csak a matracod befér.
Akkor talán ők is rájönnének,hogy pont ideje lenne szobát kapnod.
Megértem a problémádat, de ez is olyan amit hisztivel nem fogsz tudni megoldani.
Menj el a kisboltba, zöldségesbe és kérj kartondobozokat. Majd kezdj el mindent bedobozolni és lehordani pincébe, padlásra, vagy egy szobába bepakolni mindent.
Vegyél egy doboz festéket meg egy festőhengert (2000 forintból mindkettő megvan) és fesd ki a szobát. Utána átcuccolsz és kész is vagy.
Aki szerint a maszturbálás felesleges, annak üzenem, hogy remélem egyszer kigyullad a keze, miközben magához nyúl.
Szerintem nagyon rossz dolog, hogy a szüleiddel vagy egy szobában, már csak azért is, mert így Ők sem tudnak kettesben lenni, nem tudnak intimebb dolgokat folytatni, másrészt, a korodból adódóan pedig neked is szükséged van egyedüllétre, hogy megismerhesd magad, illetve az önkielégítés, tanulás is fontos. Egyiket se lehet úgy csinálni, hogy melletted TV-t néznek, beszélgetnek, a nyakadba lihegnek, vagy hasonló. Szerintem is az lenne a legegyszerűbb dolog, hogy elkezdesz bedobozolni mindent, összeszeded valamennyire, és átpakolsz. Jobb megoldás nincs. Persze, fel lehet nőni úgy is, hogy nincsen az embernek saját szobája, és meg kell osztania a testvéreivel, vagy kényszerből egy egyszobás lakásba kell élnie a szüleivel, de ha meg lehetne oldani, akkor miért nem lehet tenni érte? A szüleidet sem értem ilyen szempontból.
A roham miatt ne aggódj. Ha csökken a stressz az életedben, akkor elmúlik.
Szerintem költözz be. Valahogy csinálj annyi helyet, hogy egy ágy beférjen, meg mondjuk legyen hely egy asztal alatt. Az asztal alá be tudod pakolni a cuccaidat (tankönyvek, ilyesmi), és a matracon ülve is lehet tanulni, ha van elég fény. Nem a legkényelmesebb, de legalább egyedül vagy. És talán a szüleid is megenyhülnek, és idővel segítenek kipakolni a dolgokat a szobából.
Egyébként, sokak okulására leírnám, hogy a helyzet abnormális. Én is két testvéremmel laktam egy szobában 16 éves koromig, de az ember a testvéreivel egyenrangú. Így az emberek meg tudják oldani, adnak egymásnak megfelelő helyet és időt, mert kölcsönösen alkalmazkodniuk kell. Viszont a gyerek egy ilyen helyzetben alsóbbrendű, a szüleit nem kérheti meg, hogy menjenek ki a szobából. Frusztráló ilyen kényszerített helyzetben lenni olyan emberekkel szemben, akiket egyébként tisztelned kell.
Ráadásul a gyereknek szüksége van a saját térre, hogy a szülőktől való leválás egészséges fejlődési ütemben tudjon lezajlani. Ilyen esetben vagy túl hamar/drasztikusan megy végbe a dolog (szegény kislány lelép, amint le tud lépni), vagy a gyerek felnőtt korában is betegesen ragaszkodni fog, már csak abból kifolyólag is, mert egyáltalán nem tudja, milyen érzés végre egyedül lenni, és emiatt fél. Vannak itt mindenféle kockázatok.
Ráadásul a szülők kapcsolata sem normális... valószínűleg évek óta nem élnek nemi életet.
Kérdező: Lehet, hogy édesanyád "fél" egyedül maradni apukáddal? Amíg te a szobában vagy, fel sem merülhet bennük, hogy esetleg szexelniük "kell", így a kapcsolatuk átértékelését elodázza a te jelenléted.
Mi minden van abban a szobában?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!