Boltban látom: miért van az, hogy néhány szülőnél a gyerek diktál?

Talán, mert a szülő így próbál enyhíteni a lelkiismeretén, hogy nincs ideje, türelme a gyerekhez.

Bízik benne, addig játszik,elfoglalja magát, mert csóró szülő esetleg kúszva mászik haza, olyan fáradt.

A gyerek egyke, nincs testvére, akivel tudna játszani.

De a választ ezek a szülők tudják megadni.

Nem ítélem el őket, (nincs is hozzá jogom) adnak, vesznek, ameddig tudnak. Ki tudja, meddig tudnak?

Sok játékot azért vettem meg a gyerekeimnek, mert nekem nem volt, és emlékszem, milyen sóvárogva néztem a mások

Barbi-baba gyűjteményét, hiszen én egy babával is beértem volna. De nem volt egy sem.

Ahogy az elsö irta....tesoméknál is ez van:(((

Nálunk a gyerek tudja hogy nincs játékra pénzünk csak ünnepekkor.Ha valamit kér a boltban akkor valami cukor,csoki vagy hasonlo lehet,és csakis egyet.

Nálunk ez a szabály.

Igaza van az előttem szólónak, ebbe mi nem láthatunk bele. Talán fél a szülő, hogy ha nem vesz meg mindent a gyereknek, hisztizni fog a boltban, és akkor azért fogják őt megszólni. Talán nagyon keveset vannak együtt, és játékokkal szeretné helyettesíteni az együtt töltött időt. Talán eleve nem egy határozott természet, és senkinek nem tud nemet mondani, akkor miért a gyerek lenne a kivétel.

Ahhoz, hogy ki mikor vesz ajándékot a gyerekének, nem hiszem, hogy sok köze van idegennek. Vannak családok, ahol ez az ünnepekre korlátozódik, vannak, ahol ezeken kívül is kapnak a gyerekek ezt-azt. Sőt, olyan családot is ismerek, ahol az ünnepekből nem szokás nagy ügyet csinálni, viszont ha a gyerek év közben vágyik valamire, azt megkapja.

Abban igazad van, hogy az általad vázolt jelenet nem pozitív, de szerintem nem kéne feltétlenül ítélkezni.

(Ja, mielőtt valaki elkezdene gyanúsítani, elárulom, hogy mi soha nem veszünk drága játékot a gyerekeknek, és nem szoktak jelenetet rendezni a boltban, De ha valaki mégis, az ő dolga. Szerintem.)

Azért, mert a szülő önző, de sajnos emellett erélytelen, gyenge és nem való szülőnek. Sajnos, ezt csak kevesen látják be és éppen azok nem, akikről szól.

Nem csak arról van szó, hogy a szülő egész nap rohan és nem törődik a gyerekkel, és az emiatt (nem túl erős) bűntudatát akarja enyhíteni játékokkal, hanek arról is, hogy egyáltalán nem való szülőnek, muszájból szült vagy házasodott meg és nemzett gyerekeket. Úghy van vele, hogy az ajándékkal "ki van pipálva", "le van tudva" a gyerek, ÉS ami rosszabb: ha a jövőben bármikor is a gyereke a fejéhez akrná vágni - teljes joggal! -, hogy miért nem törődött vele, és milyen rossz szülő volt, akkor mind igy oda tolja az ajándékhalmokat maga és a gyerek meg a probléma közé és ezzel zsarolja érzelmileg a gyereket ("de bezzeg mennyi mindnet megvettünk neked!" miket kaptál" mennyi ajándékod volt, csak egy szavadba került és bármit megvettünk neked..." stb.). Értsd: a gyereknek nem csak egy életre szóló, mélyésges mély anyahiánya-apahiánya, szeretet- és törődéshiánya lesz, hanem mellette hatalmas (hamis) bűntudata. Mert ő mindent megkapott...

Ráadásul a gyenge szülő a szülői felelősséget is a gyetek nyakába varrja: döntsön ő, a gyerek, anyuka és apuka helyett.

Ezek a szülők nem szeretik a gyerekeiket és ezek a gyerekek pontosan tudják, hogy nem szeretik őket.

Teli van velük a gyertyagyujtás.hu lap és a temetők, no meg a pszichiátria elmeosztályai és a Csillag börtön. :(

Pont ezt akartam én is írni. A karácsony a szeretet ünnepe. A húsvét is egy keresztény ünnep. Szerintem pont akkora gyereknevelési baklövés, ha a gyereket arra nevelik, hogy az az ajándékról szól, mint ha megvesznek neki mindent.

Mi szülinapra/névnapra/gyereknapra is pl programot adunk. Cirkusz, kirándulás, koncert, a gyerekről/gyerekekről szól az adott nap. És nem az ajándékokról.

És játékot is szoktak kapni nem csak az ünnepekre. A gyereknek teszem azt télen van a szülinapja. Akkor nem akkora fogok neki görkorcsolyát/biciklit, egyebet venni, mert úgyse tudná használni. Megkapta csak úgy. És ha nagybevásárlásra megyünk, akkor is kapnak valamit. Színezőt, könyvet, olcsóbb barbiet. Baromira nincsenek elkényeztetve, nem is élünk nagylábon. És nem követelőznek, simán megértik, hogyha épp nem futja rá.

Én kevesebbet kaptam gyerekkoromban, de tudom, ha anyuék megtehették volna, kaptunk volna többet is. Az anyagi keret szabta a határt, nem nevelési cél volt. És hogy hosszú távon mi a jó... Nem tudom. Én keveset kaptam, mert szegények voltunk, ajándékba sokszor ruhát/cipőt. Nagyon vágytam a szép barbiekra, játékokra, ami sok osztálytársamnak volt. Jó, hogy többet tudok adni a gyerekeimnek. Volt ismerős gyerel, aki mindent megkapott, tényleg kényeztették, ahogy tudták. Ha most megnézem, milyen felnőtt lett - Sikeres. Jó családi háttérrel, sokra vitte. És általában szerintem ez a jellemző. És én irigykedem max, mert igenis jó lenne, ha bármit mg tudnék adni a gyerekeimnek, ha nem kéne mindig az árát is nézni.

És azt írja a kérdező, hogy egy átlagos napon vásárolnak tele játékkal egy kocsit. Honnan tudja, hogy nem épp szülinapja van a gyereknek? Pl. De egyébként én ilyet nem nagyon látok, pedig eljárunk vásárolni. Olyat már inkább, hogy a gyerek sír, hogy akar valamit, de nem kaphatja meg, mert nem futja rá. Nekem ebből az jön le, hogy ugyanannyira követelőző lehet az a gyerek is, aki nem kap meg mindent :)