Úgy érzem nem érdemlem meg a szüleim szeretetét, mert egy csődtömeg vagyok. Mivel tudnék bizonyítani nekik?

Aligha nem a szüleim, és a családom egy része aki szeret, és kedvel. Senki más.

23 éves vagyok, van egy felelősségteljes munkám, saját autóm, és némi megtakarított pénzem. De hiába, ha barátaim nincsenek, barátnőm nincsen.

8 hónapja járok randikra, keresem a párom, és semmi, nulla.

Ugyan talán még nemlátom a szüleim szemébe az elkeseredést, de belül örpöm magma, hogy hogylehetek ekkora balfék, hogy ennyi ideje, nemtudok egy oylan lány találni, aki szeret, akivel boldog vagyok, de nem si ez a lényeg, hanem hogy a szüleim boldognak lássanak, legalább egy kicsit...Hiányzik, hogy apám megveregesse a vállam, és aztmondja: ez igen, büszke vagyok fiam. Ileltve, hogy anyám elmondja: nagyon aranyos ez a lány, jó vele bezsélgetni, jól választottál.

Bármennyire is szeretném, nem jön össze kapcsolat, mi több a barátaim is kapcsolatban élnek, így értelem szerűen a saját életüket építik.

Talán meg is válaszoltam a kérdésem, de a módját még midnig nem tudom, hogy mi hiányzik belőlem, vagy mi az amiből túl sok van, hogy rendszeresen leráznak erre arra hivatkozva, pár hét mulva pedig már mással vannak...kapcsolatban...