Anyám állandóan cseszeget amiért szerinte emo vagyok. Mit tudnék tenni?

Szóval az a helyzet,hogy 14 éves vagyok és elég rég óta olyan zenéket hallgatok,amelyek rajtam kívül senkinek nem jönnek be a családból. Ez teljesen rendben van szóval ha vkinek más az ízlése az nem baj... Viszont nyáron megkaptam az első MUSE pólómat és azóta állandóan ilyen pólókat akarok venni,eddig összesen 3 van (SWS,PTV,MUSE) és szeretnék többet. Eezen kívül van egy csomó együtteses karkötőm meg nyakláncom és ezeket hordom mindig. A kapcsoaltom anyával eleve sem volt túl jó,de mostanában még jobban megromlott. Állandóan azzal piszkál,hogy miért hordok ennyi feketét és,hogy miért vagyok EMO. Na most. Nem vagyok emo. Nem festem magam (de tervezem :DD) ,nincs színes hajam,semmi különös igazából,kivéve ugye a ruhákat,meg a hajam ilyen scene feeeling-ben van levágva,de semmi extrém. Anya utálja a zenéimet és azt hiszi,hogy azért vagyok ilyen,mert " a depresszióról ordibálnak" az énekesek (ezt mondta). Szerinte depressziós vagyok és folyton azt hajtogatja,hogy legyek normális,szedjem össze magam stb. Egyszer leültünk beszélni és elmondtam neki,hogy piszkálnak a suliban meg minden és erre ahelyett,hogy támogatott volna,azt mondta,hogy megérdemlem és ne csodálkozzak,mert úgy nézek ki mint egy varjú. Azóta nem igazán beszélek neki semmiről,főleg nem ezekről, és számon kér,hogy miért nem beszélek hozzá többet. Minden nap ordítozik velem,annak ellenére,hogy jó tanuló vagyok (4-5) és nem vagyok kifejezetten rossz gyerek,de akárhányszor vitatkozunk,felhozza azt,hogy "és akkor még én panaszkodok,hogy piszkálnak mikor emo depressziós hülyegyerek vagyok". Nem vagyok depressziós,és szerintem neki inkább az kéne,hogy fontos legyen,hogy jól érezzem magam a bőrömben,nem az,hogy őt ne bámulják meg. mert azt is mondta,hogy utál az utcán végigmenni velem,mert úgy nézek ki mint egy hóhér,varjú,emo,depressziós,stb... Régebben nem voltam ilyen,nyilván 12 évesen nem hordtam pierce the veil pólót,de ilyen vagyok és úgy érzem,hogy képtelen elfogadni,hogy soha nem leszek normális. Igazából nagyon szeretném,ha normális kapcsoaltom lenne vele és nem kéne könyörögnöm,ha venni szeretnék valamit (a saját pénzemből!) és nem kéne engedélyt kérnem mindenért,hogy elkerüljem azt,hogy belekössön a dolgaimba. Vannak barátaim,de nekik is iylen stílusuk van és anya őket is leszólja állandóan,mert idősebbek nálam (15 és 16) és szerinte ez nagyon nem jó,hogy "emo tinédzserekkel lógok állandóan". Szeretnek és én is szeretem őket,abszolút nincs probléma ezzel és nem depressziós,befordult egyik sem,ahogyan én sem,bár ezt anya nem tudja felfogni. Szóval az a lényeg,hogy anya képtelen elfogadni ,hogy olyan vagyok amilyen és nem tudom mit csináljak,mert én tényleg szeretnék javítani a kapcsoaltunkon,de a stílusomat és a barátaimat (!!) nem fogom elhagyni azért,hogy az a normális cicababa legyek,akit ő szeretne. Akinek hasonló története van kérem segítsen,mert én már nem tudok mit tenni.