Van hasonló tapasztalatotok? Hogyan mentetek keresztül hasonló nehézségen?
Elég hosszú lesz, de próbálom tömören leírni, és köszi ha végigolvasod/válaszolsz.
Szóval 20 fiú vagyok. Alkohol- és más problémákkal küszködünk. Anyám elvált apámtól mikor két éves voltam, a nővérem hét. Apám sokat ivott és sokszor agresszív volt anyámmal (így mesélte anyu). Összejött egy másik férfival egy évvel később. Kiderült néhány év múlva, hogy az az ember sem jobb. Nem ivott, de nagyon szar ember volt, és pár évvel a házasság után, ebből adódóan sok probléma volt a "családban". Anyu is elkezdett inni. Eleinte csak összejöveteleken, néha a szomszédasszonnyal megittak egy-két rövidet, végül alkoholista lett. Én akkor 7-8 éves lehettem. Nem igazán emlékszem. Ez tartott pár évig, nem tudtunk változtatni rajta. Anyagi gondokkal is küszködtünk. Nővérem elment gimibe egy másik városba. Otthon folytatódtak a veszekedések, anyagi problémák maradtak. Nővérem terhes lett 17 évesen, otthagyta a sulit (hál' istennek együtt vannak a férjével még mindig). Én is elmentem másik városba szakközépbe 15 évesen. Egy évet voltam kollégiumban. Anyám második férje kidobta anyámat, azzal az indokkal, hogy mostmár nincs rá szüksége. Felköltözött ő is oda, ahol én jártam suliba. Nem sokkal később, ujra elkezdett inni anyám, és elég sok gond adódott ebből. Nem sokkal később beköltözött egy férfi hozzánk. Nagyon rendes és segítőkész volt. Anyu leállt ujra az alkohollal egy rövid időre, de 11. végén újra elkezdett inni. Ekkor már nagyon komolyan megviselt. Az összes haverom elvesztettem mert lerombolta a lelki a állapotom, nem volt önbizalmam, ami szakközép elején (amíg kollégiumban voltam, távolt tőle) nagyon jó volt. Enyhe depresszioba estem. 12-ben ez miatt a barátnőm is elvesztetem, akivel 3 évig együtt voltam. A szakítás után még rosszabb állapotban voltam, és anyu viselkedése is csak romlott. Sokszor részegen úgy elküldött melegebb éghajlatra, hogy tátva maradt a szám, és ez mellé párosult a volt barátnőm hiánya. Anyu egyszer rosszul lett, korházba került. Leállt az alkohollal egy időre. Naívan azt hittem javulni fog a helyzet. Tévedtem. Nem sokkal később visszaesett. (Tavaly) nyáron már számoltam a napokat, hogy mikor megyek el otthonról. Szeptemberben felköltöztem Pestre egyetem miatt. Az új környezet, lakótársak, minden ismerősöm távolléte megviselt, de kezdtem felszabadulni egy idő után. Az első szemeszter végén megtudtam, hogy a következő szemesztert ki kell hagynom, szóval most újra anyuval vagyok március végéig. Akkor megyek vissza Pestre munkát keresni. Anyu nyár óta nem hagyta abba az ivást, és most is részeg volt majdnem minden nap. Ujra bekerült a kórházba, és most abbahagyta az ivást, de nem hiszem, hogy sokáig kibirja. Az elfolytott érzései belülről szedik szét. Néha véresre kaparja a lábát, és az elméje sem tiszta még józanon sem. A depressziók legrosszabjában szenved, és ez rám is nagy hatással van. Plusz mostmár kezd előjönni a gyerekkorom üressége. Apámmal alig találkoztam, anyám alkoholista volt, állandó veszekedések, sírások, sorolhatnám... Apámmal az elmúlt években talán összesen 10szer beszéltem telefonon és párszor személyesen (távol lakik tőlünk), de ő is mindig részeg, csak ő a viccelődő részeg mikor velem beszél. Anyám a depressziós fajta, ha iszik, ha nem. Apám jól meglesz, bár nagyon hiányoznak az apa-fia szórakozások, amik kimaradtak a gyerekkoromból. Anyám meg elszívja az összes pozitiv érzésem, és őszintén már alig várom, hogy elmenjek itthonról (nővérem is azért akart terhes lenni olyan fiatalon, nemrég vallotta be nekem). Viszont aggódom, hogy mi lesz anyuval, ha egyedül marad. Nem engedi, hogy segítsünk rajta.
Na röviden: az eddigi 20 évem abból állt, hogy elviselem a körülöttem zajló negatív dolgokat, a tehetetlenséget, és most, hogy felfogom mi van (és volt az elmúlt 20 évben), csak rosszabb. Próbálok teljesíteni, elérni valamit, hogy ne legyek olyan mint a szüleim, de ahogy lépek egyet előre, két lépést visszarángatnak. Nem tudom meddig birom ezt ép ésszel, kezd mindenhogy elegem lenni. Nővérem is messze lakik, anyám apja nem is törődik anyámmal, faterom sem jobb, anyám pedig nem tud visszamenni sehova. Ahol nővérem/faterom/nagyapám lakik, ott nincs munka, és nagyapám nem fogadná be (ő is elég szar alak). Szóval dolgoznia kell, bérel lakást, de mi lesz vele ha nem tud dolgozni?! Nem tudok segíteni, és ez bánt legjobban, meg aggódok anyám miatt, de a saját életem kell rendbe tegyem, a jövőmről van szó. Lépnék, de rángatnak vissza, főleg anyám.
Tud valaki mondani valami biztatót, vagy elmesélni, hogy ment keresztül hasonló nehézségeken?
Mégegyszer köszi, hogy elolvastad.
Szia
Hu, korán jó hosszú kérdés.
Átérzem sorsod, sajnos gyerekként nekem is át kellett élnem hasonlót. Apám alkohollista volt. Rendszeresen, minden este részegen jött haza. ÁLlandó veszekedések, sajnos tetlegesség is, és mindezt végig nézni gyerekként, látni ahogy anya teljesen összetör, szörnyű. Olyan állapot ez mikor szinte lesokkolsz. Állsz, ilyedten kiszaladva az udvarra, mind2 lábad reszket mint a kocsonya, az eszed meg utól sem érte a tested, nem is tudod mi történik, teljesen önkivüli állapotba kerülsz, (talán így védekezett a szervezetem). Hm..Emlékszem volt 1-1 este mikor könyörögtem neki hogy "ne igyál kérlek" fél órán keresztül.. és akkora örömöm volt mikor józanon hazajött hogy nem tudtam hova szaladjak:) És beszélgettünk, Mi , mint egy család. Ez az évből 1-2 nap volt. Apa 11 éves koromban elhunyt, most 28 vagyok.
Nehéz tanácsot adni a helyzetedre mivel kivülről közel sem olyan a történet mint átélni.
Mindazonáltal véleményem szerint, saját életedre is gondolnod kell, nem hagyni hogy visszarángassanak. Új környezet, egy barátnő, sok energiát tudna Neked adni. Nem azt mondom el kell felejtened anyukád, (nem is tartozhatsz egyidőben mindenki iránt felelőséggel), de kicsit önzőnek lenni, a szó szebbik értelmében.
Anyukádnak le kellene végérvényesen állni az italal, de az egészben az a legrosszabb hogy nem szentelheted az egész fiatal éveid arra hogy ennek terhét magadon cipeld.
Anyukádnak be kellene látni hogy ez nem mehet így tovább és lépéseket tenni legfőképp saját magáért.
Légy erős, Én kitartást kívánok innen, és kívánom találd meg a helyes utad.
válasza:sajnálom, hogy nálad, nálatok is sz@r van. nálunk is. (nekem meg egy puhapo:cs apám van, és egy verekedős-üvöltözős, szellemileg bomlasztó anyám, akinek üldözési mániája is van, totál be van csavarodva, inkább nem részletezném itt...)
azt tudod, tudjuk csinálni, hogy saját magunkért cselekszünk. persze, igen, ha valaki elhanyagol, bántalmaz, zsarol, folyton magához láncol, akkor nehéz otthagyni. így van. viszont nem tartozunk értük felelősséggel és ott kell hagynunk őket, önállósodnunk kell. lehet, hogy egyesek szerint ez kegyetlenség, de szerintem nagyon nem az. jól látod, nem a te dolgod, hogy tűrj, hogy lenyeld mindezt a sz@rkupacot, nem neked kell elvinned a balhét.
nem azt mondom, hogy utáld az anyádat, hanem azt, hogy próbálj meg távol maradni tőle. tapasztalatom szerint a fizikai távolság meghozza a szellemit is. én jelenleg összevissza hazudok, hogy tanulok, de valójában munkát keresek, ez az egyetlen megoldás.
nem akarom helyetted megmondani, mit kéne/kell tenned. ezt te tudod. de a helyzetváltás, az anyagi függetlenség biztos/mindig jót tesz. ha már el tudod magad látni, anyagilag, akkor megerősödsz egyedül, ki tudsz alakítani új, stabil kapcsolatokat más emberekkel, akik arra érdemesek.
részemről nálam úgy megy, hogy jó, az egyetem ráér... a fizikai és érzelmi biztonságom jelenleg a legfontosabb, ezek vannak az első helyen. egészen biztos vagyok benne, hogy valamikor később majd tanulok, valamit, amit én szeretnék (nálam a szakom egy kényszerhelyzet kényszerválasztása volt, anyám irányított és most is ő akar), de most nem ez a legfontosabb és kb. kivitelezhetetlen. összeroppannék.
ezért inkább munkát keresek. sanyarú, savanyú dolog, de reménykedni szabad, lehet, kell.
lesz jobb is, leszel még jobban is, de ahhoz tenned kell.
tudom, hogy törődnél anyáddal, jó lenne, ha meggyógyulna stb. --- de ha rá koncentrálsz, elszívja az erődet. koncentrálj magadra. nem önzőség, ilyenkor nem az. ilyenkor gyakorlatilag önmagad kell visszafoglalnod, újjá kell építened magad.
menni fog. kitartás.
válasza:Próbálj meg kitartani.(Az erő akarat,mely előbb vagy utóbb borostyánt arat)
Sajnos nem tudok neked biztatót írni.Csak azt hogy én drukkolok neked h sikerüljön pozitívnak maradnod. :)
Ne add fel!
válasza: válasza:ma 07:39-es: ha a kérdezö anyja nem akarja magát kezeltetni, akkor NEM LEHET orvosi segítséget kérni, ugyanis ahhoz kellene a beleegyezése.
A kérdezönek:
A legokosabb lenne, ha megpróbálnál függetlenedni a szüleidtöl és megszakítani velük a kapcsolatot.
Költözz el otthonról, tanulj és kezdd el a saját életedet.
Anyádon TE nem tudsz segíteni, csak magadat teszed tönkre.
Az interneten keress rá az alkoholizmussal kapcsolatosan arra, hogy a legtöbb esetben a családtagok is függöek lesznek, nem az alkoholtól, hanem a beteg családtag támogatásától. (Nem emlékszem a hivatalos kifejezésre, de olyasmit jelent, hogy a családtagok azzal, hogy felelösnek érzik magukat, erösitik benne a függöséget és saját magukat is lerombolják)
Ha van lehetöséged rá, akkor keress fel egy pszichológust, az ö segítségével dolgozd fel az eddigieket és alakítsd ki a saját életedet.
válasza:Szia! Sajnos a gyerekkorunk sokban egyezik...
Tudom, hogy szemet dolog amit irok, de! Veled senki nem foglalkozott, mindenki leszart nem foglalkoztak az erzeseiddel a gyerekkoroddal az eleteddel, a novered tamasz lehetett volna, de o is elmenekult! Anyad annyival se tisztelt meg titeket hogy altatas utan igya magat kukara! Jo hogy elmondhatod hogy van csaladod de szart se ernek mert mindenkinek a sajat lelkinyomora volt a legnagyobb!
Amit neked kell tenned: legyel onzo... Dolgozz alakitsd az eleted legyel boldog es a rossz csaladi pelda mindig legyen elotted, igy Te nem hasonlitasz majd rajuk, es kesobb jo apa lehetsz!
Ha te talpra alltal es ugy allsz akkor tudsz segiteni anyudnak! De mig magadat se tetted rendbe addig minek istapolnal valakit? Magadat nyomoritgatod meg evekig ha anyudat magad ele helyezed! Ez sajnos egy ilyen helyzet... En nem kuldelek dokihoz :)
Hulyesegnek tartom! Az emberben legyen annyi hogy feldolgozza az elete torteneseit es ne rohangaljon dilidokihoz aki valoszinu ad egy kedelyjavitot... Minek? Ha eddig nem hulyultel bele a dolgokba mar nem is fogsz!
26N
válasza: válasza: válasza:egyik válaszoló mondta, hogy keress egy jó pszichológust. és ez egy jó ötlet. :) ne te legyél az, aki megőrül. illetve, egy pszichológussal előveszed és feldolgozod a problémákat, nem szorítod a háttérbe, nem söpröd a szőnyeg alá. döcögős, semmiképp sem habostorta folyamat, de mindenképp megéri, saját magadért és azért, hogy később, már ha szeretnél, egészséges családot alapíts és tarts fenn, magad körül.
első körben nézd meg, van-e az egyetemen valami segítő kör, néha szoktak lenni, eltén pl. van. vagy budapesten léteznek ún. ifjúsági segítők, tanácsadó pszichológusok (pl. iránytű alapítványnál, ha jól emlékszem), akik ingyenesek és lehet hozzájuk járni, akkor is, ha egyébként minden rendben van veled. (egy fiatal tanár ismerősöm szokta mondogatni, hogy ő mindig jár pszichológushoz, akkor is, ha épp semmi gondja-baja nincs, mert jót tesz neki hosszútávon, ahogy fogászatra is eljár vagy évente egy szűrővizsgálatra, úgy a lelkével is törődik, annak az egészsége is fontos a számára.)
válasza:"felköltöztem Pestre egyetem miatt."
Le a kalappal, hogy ennyi megrazkodtatas utan is talpon vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!