Anya-lánya kapcsolat? Valaki segítene?

Az édesanyámmal eddig nagyon jó volt a kapcsolatom. Még most is azt gondolom, hogy ő nagyon jó anya, viszont szerintem túlfélt. Értem ez alatt azt, hogy nagyon jól kijövünk, ha kell, megveszi a fontos dolgokat, bár nem vagyok követelőző, mivel tudom, hogy anyagilag nem állunk túl fényesen. Próbál az apukámmal együtt mindent megadni nekem és a húgomnak, két munkája van és emellett még a háztartást is vezeti. Elkezdtem kamaszodni és mostanában egyre több a vita közöttünk. Jórészt nem enged el sok helyre egyedül vagy délután, mert nagyon félt. Tudom, hogy csak jót akar, de nagyon utálom, hogy nem mehetek sehová. A kortársam közül szinte mindenki bulizni jár. Engem nem vonz a téma, nem járok bulikba, nem iszok, nem drogozok, nem cigizek, jó tanuló vagyok és soha nem csináltam semmi rosszat. Nem szöktem még el itthonról, ha azt mondják nem, akkor nem, de akkor is zavar. Ha menni akarok vásárolni a legjobb barátommal és netán elrepül az idő, ezért mondjuk a fél 7-es busszal indulok haza, már ki van készülve, azonnal menjek hazafele, hova gondolok én, hogy ilyen későn mászkálok, mintha éjfél lenne vagy hajnali kettő és azután vagy egy hónapig nem is enged sehova. Ez szerintem egyáltalán nem fair. Tudom én, veszélyes a mai világ, de tudok magamra vigyázni, kerülöm az olyan helyeket, ahol kicsit veszélyesebb a környék, nem beszélve arról, hogy végig a barátommal/barátaimmal vagyok, a buszmegállónál pedig vagy ő vagy az apukám vár rám és hazavisz.

Hétköznap nem mehetek át a barátaimhoz, még akkor sem, ha megígérem, hogy 4-fél 5 fele otthon leszek, mert "tanuljak, nekem csak arra kell figyelnem". Egy-két rosszabb jegy csúszott be az eddigi évben, összességében pedig jó tanuló vagyok.

Ha valami bajom van, nem tudom vele mostanában megbeszélni, mert én is hamar felkapom a vizet és ő is eléggé hirtelen haragú, így megy a veszekedés, a "nem mehetsz sehova"...

Megkérdeztem, hogy nyáron mehetek-e egy barátnőmhöz Budapestre, mire vagy 20 percig papolt arról, hogy kicsi vagyok még, nem enged, szó sem lehet róla, megerőszakolnak vagy meglopnak vagy bántanak vagy nem is tudja... Pedig elsőnek a barátnőm jönne hozzánk, utána pedig vele együtt utaznék Pestre, onnan pedig apukám munkatársa hazahozna. 2-3 napig lennék ott, azalatt sosem maradnék egyedül egy másodpercre sem és terveink szerint délutánonként filmeznénk vagy a barátnői is ott lennének és csajos esték lennének, délelőtt mennénk csak kicsit körbenézni a városban, de akkor több idősebb barátja (17 évesek kb.) is velünk lenne és ők vigyáznának ránk, egyáltalán nem rossz társaság...

Nem tudom, mit csináljak. Segítene valaki? Meg szeretném ezt vele beszélni, de nem szeretnék veszekedést és utálatot. Azt sem tudom, hogy kezdjek bele... Talán nekem kéne változtatnom és tényleg jobb lenne itthon maradnom? Elnézést a terjedelmes leírásért. :S Előre is köszönöm a válaszokat! :)

15/L