Hogyan nyerjem vissza a szüleim bizalmát?

"Én így képtelen vagyok elmondani nekik bármit is, nem érzem magam biztonságban, pedig szeretném ha számíthatnék rájuk."

Gondolom, ők is pont így lehetnek veled. 18 éves lányuktól joggal várták el, hogy kicsit érettebben gondolkozik. Milyen betegségről van szó?

Úristen.... betegséget elhallgatni? Hát kiben bizz meg, ha nem a szüleidben, hogy a föld alól is előkerítik a legjobb gyógymódot, a legjobb orvost?!

Bennem is nagy lenne a törés...

A lányom nem szólt nekem egyszer arról, hogy mindkét hüvelykujján kijött az a kidudorodó szarus szemölcs annyira félt, hogy sebész kivágás stb. lesz. Egy ebédnél vettem észre. A kis buta (pedig ismerhet, a legutolsó utáni pillanatban indulnék ilyennel sebészhez) 2 hét alatt elmulasztottuk grapefruit mag cseppekkel meg folyamatos ragasztással.

Lehet neked ennél komolyabb a betegséged, de hidd el a szülő az életét adná azért, hogy Te egészséges legyél, hogy rajtad segítsen!

Beszélgess velük minden nap hosszú lesz az út, de helyre áll a rend! És soha ne csapd be őket!

Gondolom, a kérdezőnek a cuccát nem 2 szemölcs miatt kutatják át.

Szerintem kisebb dolgokkal, problémákkal kellene először hozzájuk fordulnod, viszont akkor lehetőleg fogadd meg a tanácsukat, különben azt fogják mondani, hogy minek kérdezel. És ne add fel az első kudarcnál (biztosan lesz!), mert te hibáztál elsőnek.

Ha igaz a bulímia ahhoz minek kutatnak táskát? a drogot jobban el tudom képzelni!

Akkor meg örülj, hogy figyelnek rád és még az elején megpróbálnak kirángatni a fertőből.

Mondjuk hashajtóért, vagy zacskóba hányt ételért kutatnak. Vagy lopott/felhalmozott ételért, amit elfogyasztani szándékozik. Ettől függetlenül nem azon van a hangsúly, hogy a szülők segíteni akarnának a kérdezőnek, hanem sokkal inkább azon, hogy egy beteg emberre haragszanak a betegsége miatt. Ez nektek törődés? Ennek kellene örülni? Szegény lánynak alapból komoly lelki problémái vannak, de a szülők meg csak fokozzák a bűntudatát. Na meg honnan gondoljátok, hogy az elején tart? Ezt évekig lehet titkolni. És nyilván a kérdezőnek sem volt bizalma a szülei felé, különben nem lennének ilyen gondjai. Erről meg már nem ő tehet, hanem az anyja meg az apja, ugyanis nem bízhatott meg bennük eléggé, hogy korábban segítséget kérjen tőlük.

Nem kell a szüleiddel foglalkozni. Tettek ők elég sok megkérdőjelezhető dolgot, akkor is, ha nem tudsz róla. Te is elfogadod őket, és nekik is el kellene fogadniuk, ha evészavarod van. Amin amúgy lehet változtatni, ha szeretnél. Lehet, hogy egyszer majd rádöbbensz, mi volt az, ami kiváltotta a bulimiád, hogy dacból vagy feszültségoldás miatt eszel és hánysz, és akkor már könnyebb lesz túltenned magad rajta. Lehet, hogy épp a családod "provokál", az a közeg van rád rossz hatással. Meggyógyulni mindenesetre csak magad miatt akarj, ne azért, mert anyádék mérgesek, mert meg akarsz nekik felelni.

Ha még nem mondtál le a szüleidről, vagy még sokáig velük laksz majd, akkor családterápiát javaslok, egyébként viszont egyedül is elmehetsz pszichoterápiára, vagy egy kifejezetten evészavarosoknak kialakított csoportba. És szerintem jót tenne a környezetváltozás.