Miért csinálja ezt az anyukám, nem szeret már?

Teljesen normális kapcsolatunk volt anyukámmal, aztán pár hete teljesen megváltozott. Neki is van saját számítógépe, és mostanában az egész napját ott tölti. Nekem ez fel sem tűnt egy ideig, csak pár napja, amikor észrevettem, hogy semmi sem érdekli, egyedül az internet...

Eddig megpróbáltam ehhez normálisan viszonyulni, hiszen nem én nevelem őt. De az utóbbi időben egy kicsit elvetette a sulykot. Eddig, amikor hazajöttem a suliból (középiskolás vagyok már) mindig sokat beszélgettünk, kitárgyaltuk a napot, mi történt, bizalmasan megosztottam vele mindent, segített, ha problémám van.

Ez megszűnt. Nem érdekli, amikor hazajövök. Ha mégis kijön, végig olvas valami újságot, vagy járkál, vagy hangosan sóhajtozik, egy ideje rákérdez, hogy mikor mehet már be. Nem érdekli, hogy mi van velem. Amikor mondom neki, hogy szeretnék beszélgetni (elég gyenge vagyok lelkileg, pszichológushoz is járnom kell majd, de júniusra van időpontom, addig meg nem tudok mit csinálni), de azt mondja, menjek a barátaimhoz, azért vannak ők, őt hagyjam békén.

Cukorbeteg vagyok. Szigorú étrendem van, ötször étkezem egy nap, anya csinálja az adagokat, meg mindent. De egy hete elvette a vacsorát, mert szerinte nincs szükségem rá. Nem azon akadok ki, hogy "éheztet", meg ilyeneken amúgy sem húznám fel magam, de hát cukorbeteg vagyok... Mióta bevezette ezt, rendszeresen rosszul vagyok a suliban. És ugye a dugievés sem lehet, mivel tilos.

Kérdeztem már, hogy mi van vele, de azt hajtogatja, hogy semmi, hagyjam már békén. A legnagyobb problémája jelenleg, hogy hogyan csináljon új profilt valami oldalra, mert a régi szerinte elavult.

Alig hajlandó beszélni velem. Itthon elkerül. De ha például ideges, akkor bejön a szobámba, és az első mondatom után elkezd kiabálni, mintha rajtam akarná levezetni a dühét, de hát ebben nem vagyok biztos, lehet, hogy ez már paranoia, nem tudom...

Tanácstalan vagyok. Fogalmam sincs, mit kéne tennem. A cukorbetegség miatt amúgy is elég sokat fogytam, de mióta ez van, kezdek nagyon soványodni, és Ő ezt észre se veszi.

Szerintetek kihez forduljak? A suliban pl. el lehet ezt mesélni az osztályfőnöknek, esetleg igazgatónak? (Csak hogy beszélgethessek valakivel, tanácsot kérhessek.)

Mit gondoltok, mi ilyenkor a teendő? Félek, hogy valami baj van körülötte, szeretnék neki segíteni, nem akarom Őt elveszíteni!

Köszönöm, hogyha írtok pár sort.