fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit csináljak ha zavar párom...

Mit csináljak ha zavar párom gyermekének a "bújása"?

Figyelt kérdés
Együtt vagyok párommal már 5 éve, egy éve élünk együtt. Van egy gyermeke akivel nagyon jól kijövök, szeretem nagyon és sokat is foglalkozok vele. Mivel évek óta csak engem ismer, valamilyen szinten én vagyok neki az anyakép. Nagyon szófogadó, panaszom nem lehet rá de az utóbbi időben elkezdett nagyon bújós lenni. Fekszik oda mellém, simogat, puszilgat ami nekem viszont nagyon idegen érzés és egyáltalán nem szeretem mikor ennyire az "intim" szférámban van. Tudom hogy szeretetre van szüksége, szeretem is, sokat dícsérem, van hogy megsimogatom esetleg a haját. Lefekvés előtt mindig kap puszit, de ezek a spontán bújásai nagyon zavarnak. Valószínűleg ez ilyen gyermekkori sérelem nálam, de sose szerettem ha valaki így szeretgetett. Páromon kívül nem szeretem, ha bárki ennyire a "közelembe" jön. Mit csináljak, hogy ennyire ez ne zavarjon? Nem akarom a gyereket se megbántani, vagy ellökni magamtól de ilyenkor nagyon feszült vagyok. Az utóbbi 1-2 hónapban kezdett csak el ennyire bújni hozzám, eddig nem csinálta.
2014. febr. 18. 21:56
❮ 1 2
 11/18 anonim ***** válasza:
31%

Én, ha a helyedben lennék, őszintén elmondanám a kisfiúnak, hogy mi a helyzet, persze a maga szintjén.

Például így: "Nagyon szeretlek téged, ugye tudod? De olyan nagyfiú vagy már, hogy alig bírlak el, meg kicsit szorosan ölelsz és ez nekem fáj. Gyere, megfogom a kezedet, és olvasok egy mesét/megnézünk egy rajzfilmet, stb. Mit szólnál, ha legközelebb bújás helyett inkább megsimogatnád az arcomat vagy megszorítanád a kezemet? A nagyfiúk mind így csinálják."

Persze mindezt kedvesen, szeretettel. A gyerekek mindent megértenek és elfogadnak, ha érzik, hogy igazi szeretet áll mögötte. Nem hülyék, csak még kicsik, szerintem bármit meg lehet velük beszélni. :)

2014. febr. 19. 10:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/18 anonim ***** válasza:
65%

Előző vagyok, köszi a lepontozást.

Jobb lett volna, ha azt írom, hogy viselje el, bírja ki, mert a gyerek nemsokára kinövi a bújós időszakot?

Szerintetek a gyerek nem érzi meg, hogy a kérdezőnek ez a bújás kellemetlen, hogy feszült lesz tőle és hogy nem esik jól neki? Szerintem azzal, ha összeszorított fogakkal "átvészeli", amíg a gyerek kinövi, azzal többet árt, mint ha őszintén, de kedvesen elmondja neki, hogy mi a helyzet.


Persze mindenkinek joga van a saját véleményéhez, de eléggé ledöbbentem, hogy mindenki ennyire másképp látja, mint én.

2014. febr. 19. 11:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 A kérdező kommentje:
Nem tudom ki pontozhatott le nem én az tuti:). Mondani ezt nem akarom se neki, se másnak. Pont azért mert sokan ezt nem értik meg és csak lehurrognának, hogy ilyen meg olyan vagyok. Ma megpróbáltam ezt a megelőzést, például reggel mikor vitte apukája oviba már sikerült odáig eljutni, hogy megágyaz maga után. Ma volt az első ilyen eset, hogy mondás nélkül összerakta reggel a szobáját. Azt hittem az apja pakolt össze, de nagy örömmel újságolta mikor hazajöttünk, hogy ő volt. Hű de ügyi vagy stb., megpuszilgattam, mondta hogy holnap reggel is össze fog pakolni.Szóval ilyenek vannak, de főleg amikor társaságba vagyunk, vagy olyan helyen ahol idegenek vannak, vagy nagyon szenved már, unatkozik akkor jön rá ez. Amúgy elvan, a dicséretet igényli nagyon azzal lehet hatni rá, de eddig nem volt az az ölelgetős típus, max az apjával mikor "verekednek" akkor, de velem nem.
2014. febr. 19. 21:15
 14/18 anonim ***** válasza:
12: az lenne a cél, hogy ne legyen kellemetlen. És a kérdező maga írja, hogy "Valószínűleg ez ilyen gyermekkori sérelem nálam, de sose szerettem ha valaki így szeretgetett." Tehát ha meg tudná oldani, hogy ne undorodjon egy gyerektől, akkor magán is segítene, nemcsak a gyereken. De igazad van, hogy nagyon nehéz, mert mégiscsak nem saját gyerekről van szó, ha együtt is élnek. Ha nem sikerül, akkor elfogadható amit mondasz. De ugye te is észrevetted, hogy amit mondanál a gyereknek az is hazugság, nemcsak az, ha úgy csinál mintha jól viselné az ölelgetést. Valószínűleg a gyerek egyiket sem veszi észre tudatosan, de a hazugságot eltanulja, és pont ugyanolyan lesz felnőttkorában mint most a kérdező.
2014. febr. 19. 22:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 A kérdező kommentje:
Azért nem undorodom tőle:) nem zavar ha a közelemben van, az se ha odajön hozzám, játszunk, vagy ad egy puszit ezekkel nincs baj. Ami zavar az amikor már nagyon bújik hozzám, vagy ha megyünk valamerre nem tud leülni egy székre hanem mászik az ölembe, ölelget, bújik a nyakamba és úgy kell rászólni hogy "másszon már le rólam", mert mozdulni nem tudok, zavar hogy elmegyünk pl. anyumhoz és folyamatosan a fenekembe van. A wc-re nem tudok kimenni úgy hogy ne kelljen beszámoljak neki hogy hova megyek. De ez itthon is így van, még azt is megkérdezi, hogy pisiltem, vagy kakiltam-e:D ez így viccesen hangzik, de amúgy egy idő után nagyon idegesít. Vagy amikor mondjuk egész nap vele foglalkozok, leülök kicsit a gép elé nyugiba akkor is ül oda mellém, de olyan szorosan, hogy gépelni nem tudok és 2 percenként kérdezi, hogy mit csinálok, meg kinek írok közbe meg simogatja a kezem. Azt érzem ilyenkor mintha a torkomat szorintgatnák, vagy nem is tudom, mintha nem kapnék levegőt. Hazudni meg nem fogok az biztos. Próbálom őt is a hazugság ellen nevelni.
2014. febr. 20. 11:38
 16/18 anonim ***** válasza:
Ha ezek rendszeresek amit leírsz, nem hetente egyszeri dolgok, akkor lehet persze hogy egyszerűen ilyen a gyerek, de az is lehet, hogy valamiért durván szeretethiányos. Én elvinném gyerekpszichológushoz. Nem úgy kell felfogni, hogy valami baj van a gyerekkel, hanem úgy, hogy lehetősége lesz egy kicsit fejlődni, neki is és az egész családnak is. Ártani biztos nem árt, legfeljebb nem abban amit eredetileg problémának gondoltunk. A gyerekpszichológus elsősorban a gyerekkel foglalkozik, de természetesen a szülőkkel is alaposan átbeszél mindent, hiszen a gyerek közérzetét a (nevelő)szülei határozzák meg leginkább.
2014. febr. 20. 13:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/18 anonim ***** válasza:

Utolsó, hagyjuk már a gyerekpszichológust! Esküszöm, mindenért pszichológushoz akarjátok küldeni a gyereket, és csodálkoztok, ha pár éve múlva be fog golyózni.

Kérdezőnek:

Teljesen normális, mivel a legtöbb gyereknek 5-6 éves korában pár hónapra szokott előjönni ez a nagy bújás. Pár hónap múlva elmúlik, addig is próbáld elviselni, és élvezd a helyzetet.

2014. febr. 23. 15:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:
Szeret és fél, hogy elveszít, elveszíti a biztonságot, hiszen egy anyát már elveszített. Nagy a felelősséged, ha a pároddal együtt a gyerekét is elvállaltad, ne szúrj ki vele. Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem szereted ezt a gyereket, talán zavaró harmadiknak tekinted a pároddal való kapcsolatodban. Akit ugyanis az ember szeret, azzal nem zavarja a fizikai kontaktus. Ez nem jelenti azt, hogy hagynod kell, hogy még a WC-re is kövessen, ilyenkor kedvesen mondd neki, hogy mindjárt jössz, de ide egyedül szoktak az emberek menni, illetve ha magánszférát akarsz, akkor néha mondhatod neki, hogy most dolgozni vagy olvasni szeretnél, de ez független attól, hogy a nevelt gyereked vagy a sajátod. A pszichológus nem rossz ötlet, de lehet, hogy nem is a gyereknek kell, hanem neked kell a saját érzelmeiddel tisztába jönnöd.
2014. febr. 23. 15:52
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!