Úgy érzem jobb lett volna, ha meg sem születek?!

kitartás! előbb utóbb minden jobbra fordul. békülj ki a barátaiddal, vagy keres újakat, szervezz anyukáddal közös programokat és amikor hazajön a munkából ne szólj semmit csak öleled meg. próbáld meg rendezni a gondolataid, ez a legfontosabb

először magaddal békülj meg,aztán kezd felépíteni a dolgokat másokkal...

velem is kb. ugyanez a helyzet, szintén 17 éve

Én is teljesen így vagyok vele. Az elmúlt pár évben én is teljesen szétestem, pedig régen nagyon boldog voltam, ma meg már nem érzek semmit, csak magányt.

velem is kb. ugyanez a helyzet szintén 17 vagyok és az utóbbi néhány hónapban teljesen depresszióssá váltam, és bár ezt a környezetem egyáltalán nem veszi észre mert kívülre ugyanúgy viselkedem, már egyszerűen nem érzem magam boldognak. Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy azok vagyunk valójában, akik a sötétben és egyedül vagyunk. És próbálok változtatni magamon és a hozásállásomon, egyszerűen nem tudom önmagamat is becsapni, és úgy tenni mintha minden rendben lenne. És nyilván ez most tinédzser maszlagnak tűnik, és tisztában vagyok vele hogy ezerszer szerencsésebb vagyok mint sokan mások és hogy mások problémái sokkal nagyobbak és fontosabbak mint az enyémek, de ez nem segít abban, hogy boldoguljak az életemmel. nekem az szokott segíteni, ha leginkább mások boldogságával foglalom le magam és az ő életüket próbálom rendbe hozni stb. akkor mindig sikerül kicsit szebben látni a világot, meg új motivációt találni, meg akkor nem érzem magam annyira feleslegesnek. Próbálj meg olyasmit keresni amire jó vagy, amiben van tehetséged, még akkor is ha te nem is élvezed annyira legalább lesz ami lefoglal, és gondolj arra, hogy mindig minden változik, és ez segít hogy tovább sodródj a mélypontokon. Mert ha tetszik ha nem minden elmúlik, csak ki kell várni. Úgyhogy próbáld meg összeszedni magad, és ne hasonlítsd senki máséhoz a helyzeted, mert attól csak rosszabb lesz. Ha másban nem is segítettem, de legalább tudod, hogy nem vagy egyedül

Ha van kedved beszélgetni akkor írj rám:) én szívesen öntök beléd lelket.

Teljesen érthető, hogy így érzel. 17 éves vagy, ebben a korban olyan hormonok tombolnak benned, amik ilyen hangultatot is kiválthatnak. el fog múlni :-) azok, akik ismernek engem el sem hinnék, ha elmondanám nekik, hogy 16-17 évesen éreztem én is így, merthogy egy életvidám embernek tartanak.