Ha egyetem alatt itthon maradok szüleimmel (legalábbis az elején), mennyiben valtozhatnak a szabályok?

Az Elsőnek igaza van, punktum. :)

Az "elég szigorú" szülők szeretnek azok is maradni, és befolyásolni a gyereküket, ameddig csak tudják, de még azután is...

Bele fognak szólni nagy valószínűséggel... :) Ha dolgozol is és magadnak állod a sulit, akkor is, mert annyit nem valószínű, hogy keresel majd, hogy beszállj otthon a rezsibe...

Ha már beszálltál a rezsibe, és tényleg igazi munkád lesz, akkor majd kevesebbet reklamálnak, de hidd el, akkor is bele fognak szólni a dolgaidba. Amíg velük laksz, addig azt érzékelik, hogy függsz tőlük, és ezért joguknak érzik prédikálni.

De ha egyszer végleg elköltözöl, akkor könnyen lehet, hogy észhez térnek, mert rájönnek, hogy nincs is szükséged rájuk, és majd akkor ők fognak bájologni, hogy visszaédesgessenek... :)

A szerelmi élet nem egyszerű ilyen szülőkkel, én már csak tudom...

Ha szigorúan fognak, semmi nem fog változni. Engem már 18 éves korom előtt se fogtak szigorúan, így nem változott később se a dolog. Másodéves főiskolás vagyok, itthon lakok, mert 10 percre van kocsival a fősuli a házunktól.

Már gimi alatt is eljárkálhattam otthonról, buliba, házibuliba, nyaralni. Ismerték a barátaimat, szerették is őket, volt, hogy áthívtam a barátokat szalonnasütésre és kijöttek a szüleim is, nagyon jól elvoltak, kölcsönösen kedvelték egymást. A szüleim bár már nem fiatalok, idősebbek, mint a korosztályom szülei átlagban, mert késői gyerek vagyok, nagyon lazák és jófejek. Valószínűleg pont azért, mert előttem már felneveltek három gyereket, mind jól sikerült, gondolták, nálam se lesz baj. Pedig én lány vagyok.

Semmi nem változott, nem várnak el tőlem többet, nem kell naponta felnyalnom a lakást, nincs az "amíg az én kenyeremet eszed" sztori. Szorgalmi időszak alatt nem dolgozok, csak náron, akkor se mindig. Nem is várnák el még ezt sem.

Szerelmi életem is van, 15 évesen jöttem össze az első barátommal, nemsokkal később már együtt alhattunk nálunk is meg náluk is. Már rég fel voltam világosítva, beszéltünk is erről, a szex sose volt tabu téma köztünk. A fogamzásgátló kérdést is fel tudtam hozni minden gond nélkül, kaptam is, azóta is használom. Azóta nem vagyok együtt azzal a barátommal, mostanában nem is volt semmi komoly, de az igényeim ki vannak elégítve. Nyilván a szexpartnereimet nem hordom haza, de azt azért sejtik a szüleim, hogy nem mindig haboskakaózni megyek éjszakánként egy pizsipartira 20 évesen.

DE ha a te szüleid nem ilyenek, akkor az itt olvasottak alapján nem sok remény van. Naponta látok panaszkodást rossz (bocs, nem feltétlen rosszak, fogalmazzunk úgy, hogy vaskalapos és szigorú) szülőkről. Nem hiszem, hogy jók a kilátásaid.

Én harmadéves vagyok egyetemen, de mivel a városomban van a suli, így otthon lakok anyuval. Kapok szociális és tanulmányi ösztöndíjat is, és mivel anyuék elváltak, apu amíg tanulok, addig fizet nekünk gyerektartást. A gyerektartást anyunak adom, az ösztöndíjakból "élek". Mivel rezsit, kaját, ilyeneket nem kell fizetnem, ezért amire szükségem van (szórakozás, ruházat, stb...) én magamnak veszem meg. Kajánál még annyi, hogy ha anyu nem főz, hanem valamit rendelni akarunk, akkor felváltva rendelünk, néha én hívom meg anyut, néha ő engem.

Hogyan élünk... azt, hogy besegítsek neki a házimunkában, főzésben, bevásárlásban, ilyesmikben, eddig is teljesen természetesnek vettem, ez akkor sem változott, mikor egyetemista lettem. Anyu meg kb 16 éves korom óta nem szól bele a magánéletembe. Persze szereti tudni nagyjából, hogy hol vagyok, mikor jövök haza, de számomra nem nagy teher, hogy annyit mondjak neki, hogy 2-3 óra múlva, vagy holnap reggel jövök, xy-nál leszek. De szerintem ez szülőnként változó, hogy kit hogyan kezelnek majd ilyen helyzetben...Ahogy írtad is, szigorúak a szüleid, szóval ez sokat nem valószínű, hogy változni fog. Az én anyukám meg mindig is engedékeny volt.

A szüleim 16-7 éves korom óta nem igazán szólnak bele mikor jövök-megyek, csak arra kíváncsiak nagyjából hol vagyok, de ezt megértem. Ez nem változott az egyetemi évek alatt sem. Az első évben sokat buliztam és mászkáltam el itthonról a barátaimmal, így anyu néha oda-oda szólt, hogy biztos jó lesz-e ez így? Ellenben sosem tiltott. Aztán látta, hogy csak is annyit szórakozok, ami még nem megy a tanulás rovására, csinálom a sulit rendesen, úgyhogy megnyugodott és szinte egyáltalán nem szól már bele mikor hol vagyok.

A párom is ideköltözött a városba, ahol tanulok, így most hol itt lakom, hol ott. A hét egy részét itthon töltöm, másik részét a páromnál. Végzős vagyok az egyetemen, egyáltalán nem szólnak már bele abba, hogy mit hogy csináljak.

Dolgozni mérnöki szak mellett egyszerűen nem tudok. Amennyit a diákmelóval megkerestem, annyit kapok kb. most ösztöndíjban. (A kettő egyszerre nálam sajnos nem működött)

Semmiben.. Fokozatosan változnak, legalábbis nalam így volt... Tehát 17 évesen mást engedtek meg, mint 14 évesen, ugyanígy 18 évesen ismknt 19..

A higy nagykorú lettem semmin nem változtat, hiszen csak szavazhattam, nem voltam önelllátó.

Amíg én betartottam a játékszabályokat, addig ők is jófejek voltak..

Nem viszek haza éjjelre senkit, ha napközben arról is tudjanak (azért ciki, ha anya megjelenik egy szal neglizsében:))

Mindig tudták várhatóan mikor jöttem meg, ha változás volt jeleztem.

Ha azt mondták eddigre legyekmotthon, akkor otthon votam, mert csak úgy a hasukra ütve 14 éves korom után nem mondtak időpontot, annak oka volt mindig.

Álalában mindenhova elkéretkeztem, hiszen tőlük kaptam rá a pénzt.

De nem azt, hogy "elmehetek-e?" Hanem ide, és ide szetnek menni, ekkor és ekkor... Gond?rendben?

Betartottuk az együttélés szabalyait, amikro koliba mentem is ugyanezek álltak fenn..

Sőt ha most hazamegyek hozzájuk, és lelépeünk otthonról, akkor is jelzem mikorra megyünk haza...pedig lassan 30 vagyok, külön háztartással, férjjel... Nem azert emrt számadással tartozom, hanem azért, hogy ne aggódjon, vagy ne érje meglepetés őke se...

Én nagyon rövid ideig nem jöttem csak ki a szüleimmel, de ezekkel a dolgokkal akkor sem volt gond...szigorűak voltak, sok mindent nem engedtek meg, még 1 után sem,mde nem az volt, hogy nem és kész, hanem elmondtak, hogy miért nem akarják, vagy miért nem tetszik nekik az ötlet..

Viszont édesapám még 19 éves koromban is megvárt reggel 6-kor ha jöttem haza...

Semmit. Ugyanúgy fognak kezelni, mintha hároméves lennél, sőt még rosszabbul (azaz a te esetedben még szigorúbban), mert érzik, hogy lassan felnősz és "kicsúszol a markukból".

Leginkább nagyon ideje volna lázadnod a szigorú szüleid ellen - hacsak nem akarsz egy az egyben ugyanolyan életet élni, mint ők.

És költözz el! Koliban vagy albérletbe, tökmindegy. Ott fgosz megismerni barátokat, szerelmeket - nem pedig otthon, anyuka szoknyáján ülve. Arra fogsz emlékezni negyven- vagy hetvenévesen, hogy milyen jó volt a kolis vagy az albérletes társaság, nem arra, hogy anyuka vonalzóval verte a fejedet, hogy tanulj a vizsgáidra és egy pasid vagy csajod sem volt soha.

Annyi előnye viszont van a kolival szemben, hogy sokkal hamarabb fogod befejezni az egyetemet :)

Legalábbis nekem ez a tapasztalatom, a legtöbb kolis ismerősöm a sok buli miatt jókora lemaradásban van, persze vannak kolisok közül is olyanok akik rendesen tanulnak, legalábbis próbálkoznak, mert egy átlagos koliban annyira nem egyszerű.