Ti mit tennétek? Még egy ember se tudta a megoldást erre.

nagyon szépen irtad, hogy -anyukám-. :)

én "kegyetlen" lennék, és elköltöznék. a férjem édesanyja is ilyen volt, elment dolgozni, de haza már nem ment, még az autoban akkor munka után bepiált és képes volt az autoban aludni és másnap reggel folytatni a munkát. általában ö is annyit ivott, hogy összepisilte, hányta magát..a kutya nyaldosta a padlon. megmondtam a páromnak, hogy hozzájuk én nem megyek, ha akar tölem valamit, minimum kivesz egy lakást, de abba a koszba, büzbe, mocsokba én nem teszem be a lábam. el is költözött rá 1,5 honapra. azota az anyukája "megtért", nem iszik annyit (néha egy kis fröccsöt) és nem minden nap. takarit, föz, rendbe tartja a lakást. nagyon vár mindig bennünket, most pedig ennél is jobban várja az elsö unokáját. neki ez kellett, hogy magára legyen hagyva, azota teljesen megváltozott.

Hasonló körülmények között sikerült nevelkednem... én a költözést választottam. Először csak a nagymamámhoz pár utcával arrébb, aztán a fővárosba. Én már nem bírtam ideggel nap, mint nap látni, ahogy fetrengenek a saját hányásukban (apám is ivott). Utáltam, hogy 14 évesen nekem kellett kihúznom az árokból az anyámat és hazatámogatni. Elegem lett, nem bírtam, és legkevésbé érdekelt akkor már, hogy a házzal mi lesz. Költöztem. Az eleje nehezen ment, de ment.

(Anyám is és apám is 51 évesen meghaltak, még 30 sem voltam, mikor mindkettőjüket eltemettem.)

Nincs egy magymama, testvér, keresztanya, aki átmenetileg befogadhatna? Kié a ház? Eladni nem lehet és kisebbre cserélni? Anyukád kapna kisebbet, te meg egy kezdőtőkét, hogy kikerülj ebből a helyzetből. Hitelt nem ajánlom. Te hány éves vagy? Tanulsz is vagy csak dolgozol? Anyukádnak miből van pénze italra?

Ha mondja, úgyse teszi meg... általában ezek üres fenyegetések, fel akarja hívni magára a figyelmet.

Próbáltál már leülni vele és megkérdezni tőle, hogy mi vezetett odáig, hogy eszméletlenre issza magát? Mi a gondja? Mondja el neked, együtt megoldjátok. Semmi esetre nem hagynám el, mert igazából segítségre szorul. Nyilvánvalóan neked is kell a külön élet, ez jogos, viszont akkor úgy hagyd ott, hogy már jól van.

Ha nem sikerül megbeszélni, én inkább elvonóra küldeném/vinném. Sok sikert :)

Anyád mentálisan beteg.

Két választásod van.

Vagy elköltözöl és lesz ami lesz, vagy elkezded kezelgetni aztán vagy összejön vagy nem, vagy hagyni fogja vagy nem.

Én a helyedben mindenképpen saját magammal foglalkoznék.

Minden esetben 50-50% az esély mindenre.

Az én anyám pontosan ilyen volt mint te. Volt hogy tizenévesen én húztam ki az árokból mert ott feküdt totál részegen összehugyozva, szarva. Anyám emellett agresszív is volt, mert ha rájött akkor képes volt addig verni amíg el nem eredt az orromból a vér. Nekem elegem lett. Kényszer elvonóra nem küldheted, hisz magad is írtad, amíg ő nem akarja nem lehet kényszeríteni. Én elmentem albérletbe, mert tudtam, ez nem fog változni. Azt sem érdekelt, hogy a ház elvész. Annyit nem ért meg az én életem, hogy egy házért aggódjak. 42 éves voltam amikor anyám 63 évesen meghalt. A ház elúszott, de ezt sem érdekelt.Legalább normálisan éltem az életem..

Ha újra kezdhetném, akkor is elmentem volna, talán már 17 évesen....

A fenyegetésről annyit, hogy az én anyám is fenyegetőzött, hogyha ott merem hagyni, öngyilkos lesz. Sosem lett az.

Keress társbérletet, pl. egyetemistákkal. Nem muszáj rögtön egy lakást bérelni, lehet egy szobát is. Az 30-40 körül ki is jönne a fővárosban. Főleg, ha inkább külsőbb kerületben nézel, ott olcsóbbak.

A lakást hagyd a fenébe, anyádat szintén. Nem tudom hány éves, de talán 10 éve lehet még hátra, vagy alkoholos befolyásoltság alatt magának okoz halálos balesetet, vagy szép lassan leáll valamelyik szerve.