Elszeretnék költözni de anya nem enged. Mit tegyek?

Én hasonló helyzetben fogtam magam és költöztem.

Nem bántam meg. A párom komolyan tervezett velem, iskola mellett amikor tudtam, elkezdtem dolgozni, soha nem volt probléma abból, hogy az elején eltartott. Sőt, később "visszaadtam", amikor munkanélküli volt fél évig, egy szó nélkül eltartottam én :)

Hát részben igaza van anyukádnak!

Meg én a helyedben, amiért meggondolnám a költözést, az maga a költözés oka, indoka...hogy azt mondja a vőlegényed, hogy megunta hogy a családját eltartsa és ezért albérletbe megy, de mert fél az egyedülléttől, menj vele...

Na neeem! Ezért én nem költöznék össze senkivel, ilyen okból! Majd ha azt mondja, hogy azért akar veled lenni, mert nem tudja nélküled elképzelni az életét, mindennap veled akar lefeküdni és minden reggel veled ébredni, akkor költözz!

Szerintem várj még egy kicsit, jobb lesz neked is. Az eltartott szerep hamar kínossá tud válni, és az eltartó is ráunhat a helyzetre.

Én a helyedben megvárnám míg elvégzed a képzést, és találsz munkát. Miután te is dolgozol majd, talán együtt a pároddal egy sokkal jobb albérletben tudtok kezdeni, mint úgy, ha csak a párod egyedül fizetne mindent, és esetleg ezért kelljen egy kisebb albérletben "nyomorognotok". Mikor én végzős voltam az egyetemen, eléggé aktuálissá vált nálunk is az összeköltözés, de én akkor még nem dolgoztam. S bár a páromnak saját lakása és jól kereső állása van, nem voltam hajlandó addig odaköltözni hozzá ameddig nem találok egy normális, teljes állást, mert kellemetlen lett volna, hogy mindent ő fizet én pedig egy "szatyorral" beállítok hozzá. Pár hónapot kellett csak várni, utána pedig nyugodt szívvel és boldogan költöztem hozzá. :) Szerintem ti is várjatok, fél év, 1 év már nem számít szerintem, főleg ha szeretitek egymást és komolyak a szándékaitok. 1 év azért sok idő úgy, hogy csak az egyik fél keres, még hosszú házasságok is megsínylik sokszor, ha az egyik fél hosszabb ideig munkanélküli..én a helyetekben nem így kezdeném a közös életet..

24/N

Én 20 évesen költöztem páromhoz főiskola mellett. Anyum nem feltétlen rajongott érte, de bele törődött. Viszont.. én nem közösségi oldalon kérdeztem idegenek véleményét, nem azért költöztem ide, mert a párom felajánlotta hogy eltart..valamint mert fél egyedül élni. Ráadásként 17 éves korom óta mindig dolgoztam.. (nem kerestem sokat, de a rezsit kifutotta, így már nem tűnt annyira úgy hogy teljes mértékben ő tart el). Plusz, volt egy időszak, pár hónap amikor párom lett munkanélküli és akkor viszont az én keresetemből éltünk (többet dolgoztam diákmunkán, így kijöttünk belőle), és akkor sem a szülőköz rohantunk hogy jajj mi legyen (pedig tudtak volna segíteni, de éreztük magunkat annyira felnőttnek hogy megoldjuk magunk).

Tehát a leírásodból nekem az jön le, hogy bőven gyerek vagy még ahhoz hogy oda költözz.

De ha mégsem, hát hajrá! Ne idegenek véleményét kérd ki, menj el dolgozni iskola mellett. Ne azért költözz oda mert a palid fél egyedül. Ha már vagy annyira felnőtt akkor meg tudod/tudjátok oldani!