Megérdemli a sorsát, az aki egész életében nem (vagy alig) dolgozott, és most kevés a nyugdíja?

Közeli családtagról van szó.

Nem az az eset, hogy nincs munka, meg kevés a munka. Egyszerűen lusta dolgozni. 40 évesen szült egy gyereket, cserébe elintézte a férje, hogy megkapja a rokkantnyugdíjat. Soha nem lesz meg a 40 év munkaviszonya. Az öregségi nyugdíjhoz még fiatal.

Van egy lánya, aki most lett nagykorú. A férje évekkel ezelőtt meghalt.

Most ott tart, hogy ha a lánya elvégzi a sulit, akkor őket támogatni KELL, mert se családit, se árvaságit nem kapnak már, az özvegyi nyugdíj meg a rokkantsági kevés, abból nem lehet megélni.

Miért nem egyértelmű, hogy valaki elkezd dolgozni, ha pénzre van szüksége?!

Másrészt a lány is ebben nőtt fel, reálisan nézve nem sok reményt látok arra, hogy a suli után gyorsan talál munkahelyet, illetve nem hiszem, hogy hajlandó lenne pl. egy gyárban dolgozni három szakban. Holott szakmunkással ennél jobb lehetőséget errefelé nem talál.

Szerintem meg a vérségi kapcsolat kevés, hogy egy ingyenélő, lusta alakot meg a lányát "támogassunk".

Másrészt úgy gondolom, ha van pénz arra, hogy a lánya puccos, "rib.ancos" ruhákban parádézzon, naponta egyen a Mekiben, és nem éheznek, nem fáznak, akkor nem szorulnak rá a támogatásra.

Addig kellett volna félretenni, amíg volt miből, nem pedig felélni. Lassan vége a sulinak, hónapok kérdése, és csak most esett le, hogy elapad a pénzforrás??

És igen, van bennem feléjük annyi harag, hogy most csak kárörömet érezzek, egy csepp szánalom nincs bennem.