Megérdemli a sorsát, az aki egész életében nem (vagy alig) dolgozott, és most kevés a nyugdíja?
Közeli családtagról van szó.
Nem az az eset, hogy nincs munka, meg kevés a munka. Egyszerűen lusta dolgozni. 40 évesen szült egy gyereket, cserébe elintézte a férje, hogy megkapja a rokkantnyugdíjat. Soha nem lesz meg a 40 év munkaviszonya. Az öregségi nyugdíjhoz még fiatal.
Van egy lánya, aki most lett nagykorú. A férje évekkel ezelőtt meghalt.
Most ott tart, hogy ha a lánya elvégzi a sulit, akkor őket támogatni KELL, mert se családit, se árvaságit nem kapnak már, az özvegyi nyugdíj meg a rokkantsági kevés, abból nem lehet megélni.
Miért nem egyértelmű, hogy valaki elkezd dolgozni, ha pénzre van szüksége?!
Másrészt a lány is ebben nőtt fel, reálisan nézve nem sok reményt látok arra, hogy a suli után gyorsan talál munkahelyet, illetve nem hiszem, hogy hajlandó lenne pl. egy gyárban dolgozni három szakban. Holott szakmunkással ennél jobb lehetőséget errefelé nem talál.
Szerintem meg a vérségi kapcsolat kevés, hogy egy ingyenélő, lusta alakot meg a lányát "támogassunk".
Másrészt úgy gondolom, ha van pénz arra, hogy a lánya puccos, "rib.ancos" ruhákban parádézzon, naponta egyen a Mekiben, és nem éheznek, nem fáznak, akkor nem szorulnak rá a támogatásra.
Addig kellett volna félretenni, amíg volt miből, nem pedig felélni. Lassan vége a sulinak, hónapok kérdése, és csak most esett le, hogy elapad a pénzforrás??
És igen, van bennem feléjük annyi harag, hogy most csak kárörömet érezzek, egy csepp szánalom nincs bennem.





10 Ismertem (sajnos) ilyen embereket mint te kérdező, aki ugyan ezeket a dolgokat pampogta, mint amit te egy olyan nőről, aki 17 éves kora óta dolgozott, bejelentett emóban, közben szült nem egy gyereket hanem többet, segélyt nem vettt fel, csak a munkanélkülit, és tisztán, normálisan bejelentve(nem minimálbéren) 25 év felmutatott munkaviszonya van.25 év. tisztán. És nem talál munkát.
Róla is ezt a szöveget költötték, mint amit te irsz, soha nem volt rokkant, mindig másokon segített és tizenéven keresztül családfentartó (két keresős családban)volt.Most munkanélküli.
Nah hát ezért minősítelek nullának.










# 11/12ú
Tényleg 17 éves korától dolgozót akkor 62 éves korára 45 éves munkaviszonynak kellene lenni. A gyereket is beleszámolják, a többi csak mese.
Érdekes az én apám 19 éves korától 62 éves koráig dolgozat és nem tűntek el évei.





Szóval te most meg vagy sértődve, mert leszólták a munkádat, ezért most az jólesne, ha itt kollektíven szidnánk őket, mert ők meg nem hajlandóak dolgozni. Értem.
Szerintem meg nem kell velük foglalkozni, ha tartósan nem tudják folytatni ezt az életvitelt, akkor majd rájönnek, hogy ez így nem megy.
Ha meg tudják, akkor az ő dolguk, a valamit beszólnak, hogy mire vitted, vissza lehet szólni, hogy: "Arra, hogy dolgozok, fenn tudom tartani magamat, a családomat, hát ti? Ja, hogy tudjátok reszelgetni a körmeiteket? Erről ennyit." Aztán nem kell velük foglalkozni, te is éld a saját életedet, ők is a magukét és kész.
11 csak kötekedni szeretne, látom...
Akkor elmondom még egyszer, hogy nem akar dolgozni, és elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, milyen ember.
Most is inkább segélyért puncsol az önkormányzatnál, de annyira nem éheznek, hogy pl. a 18 éves FELNŐTT lánya diákmunkát vállaljon. Soha egy percet nem dolgozott.
A hölgynek 20 év munkaviszonya van összesen, ez is jórészt a szockorszakban jött össze, '90 óta perkál, hogy rokkant lehessen.
Erre érdekes módon telik...
Nekem az fáj, hogy a munkám le tudják szólni, de az érte kapott keresetemért tudják tartani a markukat.
A legelején le is írtam, hogy van bennem káröröm.
DE!! Én nagyon szeretnék nélkülük ellenni, az se érdekelne, ha föld színéről eltűnne mindkettő. Addig igyekszek úgy tenni, mintha nem is léteznének.
Nekik viszont egyre inkább lételemük szapulni, mert nem pengetek. Hol ettől, hol attól hallom vissza, hogy milyen utolsó vagyok, mert nem segítek. Mondjuk szeretnék az utcán nyugton végigmenni, vagy buszra várni úgy, hogy nem engem traktál a Juli néni meg a Karcsi bácsi, hogy ejj, hát hallja mi újság.
Egy dolog vigasztal, hogy senki se sajnálja őket a faluban, nem csak én gondolom, hogy lusta, ingyenélő, semmire kellő alak mindkettő.
Elég bántás elviseltem már tőlük. Nem is beszélünk, legfeljebb köszönünk az utcán. Nem tartjuk a kapcsolatot.
Nekem ez így megfelel.
Csak akkor ne pampogjanak, hogy így segíthetnék, meg úgy éhen halnak.
Ja, és apropó falu!!
Annyira nem érnek rá a rokkantnyugdíj meg a suli mellett, hogy három szem krumplit elültessenek, szórjanak egy sor répamagot, hogy legyen mit enni.
A kertet a gaz felveri.
Állat sincs már, mert "sok munka van vele, és sokba kerül".
80 éves idős embereknek van ereje foglalkozni vele, 59 és 18 éves nőknek nincs.
Mióta az anyósa meg a férje meghalt, azóta nem volt a kertben senki.










Kérdező, HA valóban úgy van, ahogy leírtad, akkor a helyedben én nem támogatnám őket. Nem kötelességed támogatni.
Aki jobban akar élni, tegyen magáért (bár illúzióim nincsenek).
Mondjuk nem értem, ha nem tartjátok a kapcsolatot, honnan veszik a bátorságot, h pénzt kérjenek...





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!