Féltem a fiamat a motortól! De nem tudok rá hatni! Mit tegyék még?

"m a vagánykodás miatt motorozik az ember hanem azért mert jó,,ahol én motorozok ott amúgy sem lát senki csak az őzek, nyulak,fácánok."

ja mert jogosítványra nincs pénz de attól még menő dolog :)

Én úgy gondolom, akinek ez a vérében van, annak nem lehet azt mondani, hogy veszélyes, tedd le. Mi is motorbolondok voltunk az ex párommal. Ő vitt bele ebbe az életformába és imádtam, anyut meg a szívinfarktus kerülgette, valahányszor motorral jött értem a párom és látta ahogy felülök mögé.

Ez egy olyan életforma, illetve életérzés, amit nem tud helyettesíteni semmi. Nálam ez addig tartott, amíg komolyabb balesetet nem szenvedtünk egy alkalommal. Az exem viszonylag könnyen megúszta végtag törésekkel, nekem bordáim és csigolyáim is törtek a jobb sípcsontom szilánkosra, a karom és a vállam is több helyen tört és repedt. A zúzódásokról nem is beszélek. Így is hatalmas mázlim volt, hogy a gerincem komolyabban nem sérült meg és nem a fejem volt, ami elsőként az aszfalthoz csapódott (még ha volt is rajtam bukósisak). Semmire nem emlékszem sem a balesetből, sem azt azt követő napokból. Nekem már csak az rémlik, hogy felébredtem a kórházban és olyan fájdalmat éreztem, amit azelőtt még soha. Én tudom, hogy egy vérbeli motoros nem így gondolkodik (talán nem is voltam soha az), de én azóta annyira félek tőlük, hogy nem mertem azóta sem motorra ülni és valószínűleg nem is fogok soha.

Amondó vagyok, ha a sors úgy akarja, akkor meghalok autóban is, vagy bárhogy máshogy, de megértem mindkét oldalt és valószínű én sem fogok örömömben tapsikolni, ha a gyerekeim ilyesfajta hobbit választanak maguknak. Én hálát adok azóta is mindennap azért, hogy akkor életben maradtam és megtanultam nem kihívni magam ellen a sorsot. Ellenben tudok olyan motorosról, aki többszöri baleset után is ugyanúgy visszaült a motorra, szóval én kívánom nektek, hogy a te fiad ne baleset miatt döntsön úgy, hogy többé nem kerekezik.