Sógorom leukémiás a párom alkalmas lenne csontvelő donornak, de én féltem őt. Szerintetek lebeszéljem erről az egészről? Ti mit tennétek?

Miért nem támogatod őt és tartasz vele amikor az orvossal konzultál?

Egyébként a donornak ritkán lesz bármi baja.

Rosszat linkeltem. A beavatkozást altatásban, vagy gerincvelői érzéstelenítésben végzik. Egy fecskendő és vastagabb tű segítségével mindkét csípőlapátból vesznek le csontvelőt, a kb. 40-60 perc alatt levett mennyiség 3-4 hét alatt pótlódik. A csontvelő-vétel után 2-3 napot az altatás és a csípőtáji érzékenység miatt kórházban kell tölteni, de 6-8 nap múlva visszanyeri aktivitását és munkaképességét. Az altatás szövődményeként kialakulhat hányinger, hányás, vérnyomásesés, szabálytalan szívműködés. A korszerű altatás kockázata minimális: eddig nem számoltak be donoron súlyosabb szövődményről. A szúrások helyén vérszivárgás, fertőzés, átmeneti érzékenység, fájdalom kialakulhat, de ezek megelőzhetőek, vagy néhány nap alatt elmúlnak. A beavatkozást a donorhoz legközelebb eső centrumban végzik, a donor esetleges költségeit, munkabérkiesését, stb. a biztosító megtéríti.

Az átültetés után ..

Néhány hét alatt pótlódnak a vérsejtek és a beteg egyre ellenállóbb lesz a fertőzésekkel szemben. A transzplantációval a betegnek ( a betegség típusától, fennállásának időtartamától is függően) 45-70%-os esélye van a gyógyulásra. Kezelés nélkül ez csak 20% lenne.

Nézd, én is aggódnék, hiszen mind a két embert műtik. De az egészségükért aggódnék, eszembe sem jutna lebeszélni.

Ezt nem neked kell eldöntened, hanem a férjednek. Ha ő vállalja, akkor, mint szerető párjának támogatnod kell a döntésében.

Szeretem a férjem, bátyámként tekintek a sógoromra, ha megmenthető az élete, akkor mindent megtennék, hogy újra egészséges legyen!

Aggónék. Igazad van.

DE: eszembe sem jutna lebeszélni, támogatnám a döntését.

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, az az igazság, hogy felháborítana, ha NEM akarna segíteni.