Miért nem fogad el engem édesanyám?

Huszonéves nő vagyok, egyelőre még otthon vagyok, egyetemre járok. Nincs rossz kapcsolatom édesanyámmal, viszont vannak örökzöld témák, amiket nem hajlandó elfogadni velem kapcsolatban. Vallásban és rengeteg apróságban nem értünk egyet, gondolkodásmódbeli különbségek is akadnak jócskán. Én elfogadtam, hogy édesanyám olyan amilyen. Ő viszont nem képes, folyton a szemere hányja és hogy nem lettem olyan mint amilyennek nevelt. Van még két testvérem, ami nagyon fáj, hogy őket elfogadja olyannak amilyenek. Amikor szóba hozom az ő "hibáikat", azzal érvvel, hogy ők olyanok amilyenek, így kell őket elfogadni. Nem értem, hogy akkor egnem miért nem képes. Miért kivételezik velem negatív értelemben. Sajnos sokszor megkapom, hogy nem lettem olyan, mint amilyennek szeretett volna. Pedig nem érzem úgy, hogy rossz ember lennék. Lassan diplomázok, dolgozok a szakmámban, barátaim jólelkű embernek mondanak, igyekszek úgy élni és bánni az emberekkel, ahogy én szeretném, hogy bánjanak velem. Azért nem költözök el, mert diploma után úgyis másik városba költözök, addig gyűjtögetek. Viszont édesanyám szemrehányásai a távolság ellenére is követni fognak. Ezért szeretnék ezen változtatni. Már rengetegszer leülütnk megbeszélni ezt, utána egy-két hétid rendben volt minden, majd kezdődött előlről. Miért csinálja ezt? Mit kéne tennem, hogy elfogadjon?