Édesanyám nyílt titok-jellegű viszonya, melyet édesapám háta mögött folytat, felemészt engem és a húgomat. Mit lehet/kell tenni?
Lassan egy éve annak, hogy rájöttem: anya megcsalja apát. Állandó telefonálgatások, gyakori "elmegyekideodavagymegsemondomhogyhovádemegyek" típusú eltünedezések, míg apa melóban. Mindent előttem, és a 12 éves testvérem előtt művel. Halálos nyugalommal enyeleg a telefonjába órákhosszat, naponta többször, ha alkalma nyílik rá, és aztán képes a szemünkbe nézni. Egyéb esetekben nem tűri a tiszteletlenséget, de ilyenkor nincs egy szava még ahhoz sem, ha becsapom előtte az ajtót. Már borult a bili. Kétszer is. Elsőre leültünk mind a négyen megbeszélni, kinek min kellene változtatnia, a fő pont természetesen az volt, hogy anya feladja a "kapcsolatát". Megegyeztünk. Ennek ellenére minden folytatódott tovább a szemünk előtt. Újra kiderült, ami sokkal nagyobb belhéhoz vezetett; verekedés, tányér-, virágcserép-, ezaz-dobálás, a megegyezés: válás. Anya, miután lenyugodott, aznap folyton apa nyomában volt, rengeteget beszélgettek, és újra békét kötöttek. Ennek 3-4 hónapja, azóta is tart a viszony. Szüleim kapcsolatáról fontos tudni, hogy 19 éve házasok, és aki látja őket, biztos vagyok benne, hogy irigykedik. Nemcsak kifelé mutatják a boldog házasság képét, otthon is ezt tükrözi a viselkedésük. Folyamatosan együtt vannak, segítenek egymásnak minden házimunkában, nem hiányoznak a kedves szavak, becézések, a hangnem is tökéletes, nincsenek egymástól elhidegülve, röpködnek a csókok, és minden este összebújva tévéznek a nappaliban. Évente 2-3 alkalommal eltöltenek kettesben egy-egy hétvégét valahol, ahol igazán kikapcsolódhatnak. Én nem látok problémákat, jó anyagi körülmények között élünk. Ami néha szóba kerül, az az, hogy apu műszakol, és emellett vállalkozik is. (Ehhez hozzátenném, hogy ezzel szemben anyu mégcsak nemis a 8-tól 4-ig munkaidőben dolgozik, hanem mivel tanárnő, általában a teljes délutánja szabad, és ugye a tanítási szünetek...) Hogy mi a problémája, ami miatt félremegy, egyik kiborulás alkalmával sem derült ki. Próbálgatja a nőiességét? Biztosítani akarja magát afelől, hogy nem csak édesapám tekinti valódi nőnek? A szabadidejét akarja valamivel elütni?
A férfit látásból ismerem. Tudom, hogy van egy szép felesége, és három fia, hozzánk hasonlóan egy kellemes családi házban élnek - látszólag mintacsalád. Már túlléptem azon, hogy elsősorban az okok érdekeljenek, tenni akarok valamit. Beleőrülök a tehetetlenségbe, hogy néznem kell, ahogy telefonál, ahogy elmegy, hol délután, hol este... Nem akarom számonkérni, erre neveltek, a gyereknek nincs beleszólása, hogy a szülő mikorholmiértmit csinál. Beleszólása nincs, de tönkremegy. Nem érzem igazi anyának, ő pedig mintha nem érezne a lányának, nincsenek anya-lánya beszélgetéseink. Engem sok más dolog leköt, most érettségiztem, ha tehetem, a barátommal vagyok, és mint említettem, a fennmaradó időt, amit a család együtt tölt, idilli légkör jellemzi. Ezért nem foglalkoztat folyamatosan az ügy. Az viszont aggaszt, hogy egyetemre készülök, messze innen, elköltözöm, és félek itthagyni így ezt az egészet. Ha elmegyek, kiszakadok ebből a légkörből, elkezdem élni a saját életem, még kevésbé fog érinteni az egész, ez kicsit megnyugtat, de a testvérem miatt aggódom. Nem viselkedik durván, de valójában megveti anyut, és megváltoztathatatlan, szinte természetes állapotként kezdi felfogni ezt az egészet. Nem hisz benne, hogy anya valamikor is felszámolja ezt a viszonyt. Ezt ő maga mondta.
Hogy teheti ezt velünk? Hogyan ébreszthetném fel benne az anyát? Nem lehet, hogy egy férfi miatt képes kikészíteni a két gyermekét, és kockáztatni a házasságát, amiben nincs jelen egy sem a klasszikus, nagy problémák közül. Lehet, hogy csak arra van szüksége, hogy valaki felnyissa a szemét, de nem tudom, hogyan csináljam. Beszélni nem tudok vele erről, mert elfog a sírás, és mindenek felé kerül a fájdalom, nem tudok gondolkozni, érveket felsorakoztatni, semmit. Talán le kellene írnom, annak sokkal nagyobb hatása lehetne, ha összeszedett, összefüggő gondolatokat olvasna mindezekkel kapcsolatosan.
Kérlek titeket, segítsetek! Nem tudom, mit tegyek.
válasza:Az az igazság, hogy ez nem a te dolgod, hanem a szüleidé.
Ha apádnak megfelel ez így (és a viselkedés amit leírtál ezt bizonyítja) akkor neked ebbe semmi beleszólásod.
Az életük "mint pár" csak rájuk tartozik.
Tudom, hogy ezt gyerekként nehéz megérteni, de így van.
Ha ők így boldogok, akkor hagyd őket élni.
Az anya-lány aviszonyt tisztázhatod vele, de ennek semmi köze a nemi életükhöz.
válasza:
válasza:HZasonlót éltem meg csak apu csinálta mindezt. Próbáltam kimaradni a dolgból próbáltam beszélni a nővel, próbáltam apuval beszlni...hiába. Aztán persze a végén én voltam letolva, hogy miért nem mondtam el anyunak. Egyszerűen nem értette meg, hogy bizonyíték nélkül nem hitt volna nekem.
Hetekig nem aludtam a dolog miatt, szinte szó szerint belebetegedtem.
Hiába beszélsz anyuddal, úgysem fogja érdekelni. Én elmenekültem, elég nagyok oldják meg saját maguknak. Sajna jobb ötletem nincs
(mondjuk nekem apám úgy költözött el, hogy tőlem még el se köszönt)
válasza: válasza:Szia,
engem is úgy neveltek, hogy ne szóljak bele. Egyetlen alkalommal kaptam apámat rajta valakivel, csókolóztak a hálóban. Anyámnak nem szóltam semmit, mert úgysem tudtam volna bizonyítani. De azzal apám leesett a piedesztálról. Ennek 14 éve (14 éves voltam). Tiszteletteljesen beszélek vele, kedves vagyok, de ott megszakadt valami, amit soha többet össze nem tud bogozni. Nem váltak el, most is jól vannak, de az ölelését nem tudom elviselni a mai napig.
Azóta is bánom, hogy nem szóltam édesanyámnak, hogy nem vertem ki a díszdilit, hogy nem adtam ultimátumot. A magánélete az ő dolga, valóban. A rám tett hatásáért viszont felelős addig, amíg a háztartásában vagyok (és itt elsősorban a húgodra gondolok).
válasza:megnyilvánulásaidból kiderül, hogy komoly és felelőségteljes lány vagy.Bizonyos dolgok miatt én is úgy nőttem fel, hogy úgy éreztem én vagyok a "felnőtt", a tisztánlátó a családban, nekem kell megoldanom a problémákat.Hát nem.Mióta nem élek velük, azóta ők is, én is boldogabb vagyok, a kapcsolatunk is jobb.
A nyitott házasság nem a legnagyobb tragédia.
Az öcséd biztosan kevésbé érzi azt amit te.a kispasik nem olyan érzékenyek, egészségesebb a felfogásuk, és jobb az "érzelmi immunrendszerük".
Fájdalmasan érintett, amit édesanyádról írtál, hogy nem érzed jó anyának.gondolom megszült, és felnevelt, és idáig mindent megtett érted.Ha majd anya leszel, megérted, hogy mennyi lemondással, önfeláldozással, és felelősséggel jár ez.Édesanyád biztosan jó anya, és jó ember, hiszen egy remek lányt nevelt belőled.
Attól, hogy már nem szerelmes édesapádba és nem tökéletes a házasságuk, még a te anyukád marad.
Bocs, ha hosszúra sikerül.
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Én nem értek egyet az előttem szólókkal, hogy ez nem a te dolgod. Ha már el lennének válva, akkor tényleg nem lenne a te dolgod, hogy kivel létesít viszonyt édesanyád. De mivel láthatóan nem figyel arra, hogy ti ne vegyétek észre, hogy mi művel, ezért rád is tartozik. Sajnálom hogy ez kell mondjam, de ha jó anya lenne, és jót akarna nektek, akkor nem hozna titeket ilyen kínos helyzetbe, hogy hallgatást kényszerítsen rátok. Akkor nem otthonról kéne telefonálnia, nem kéne enyelegni órákig, és nem kéne eltünedezni. Ez a helyzet. Mert szerintem nem szép dolog ilyen helyzetbe hozni a gyerekemet.
Szerintem neked az a legzavaróbb, és azért bánt, mert apukád esetleg nem tud erről semmit. És nem akarod hogy fájjon neki. Mondjuk nem tudhatod, hogy mit tud és mit nem, és hogy neki nincs-e valakije. Ha úgy lenne, hogy mindkettőjüknek van külső kapcsolata, akkor is zavarna téged ez a dolog? Talán kevésbé, és jobban rájuk tudnád hagyni a szerelmi életüket.
Szerintem egyébkén előbb-utóbb biztos hogy elválnak. És nem szabad arra gondolnod hogy te is ilyen leszel. A szomszédomban például mindkét szülő láncdohányos, és egyik gyerekük se cigizik pedig már régen felnőttek. És nem tudhatod hogy anyukádnak nem azért van-e viszonya mert apukád esetleg még régen megcsalta, vagy mással nagyon megbántotta. Tehát elítélni nem szabad mert nem tudsz mindent, de szerintem hallgatnod sem kell, mert előtted csinálja. Akkor milyen alapon várná el tőled hogy cinkos módon úgy tegyél mintha mi se történt volna, hiszen az apukád is az apukád és nem választhatsz kettőjük közül. Ha azt akarja hogy ne szólj bele, akkor miért nem titkolja jobban vagy figyel jobban. Szerintem.
Én azt hiszem beszélnék apukámmal. nyíltan megkérdezném hogy most milyen a viszonyuk, hogy miért volt a korábbi megcsalás, hogy ő csinált-e valamit. És ha úgy érezném, elmondanám amit tudok. Mert így csak emészted magad. És még egyszer mondom, nagyon csúnya dolog anyukád részéről hogy ilyen helyzetbe hoz téged, hogy nem figyel arra, hogy ne tudj semmiről.
Remélem hamarosan jobbra fordul minden.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!