Mennyire befojásolhat egy gyermeket az, ha édesanyja/édesapja pszichológus/pszichiáter?

Szia!

Érdekes kérdés. Ismerek olyat, akinek az édesanyja pszichológus, most ő maga is annak tanul. Véleményem szerint egy jó és elhivatott pszichológusnak eleve olyan a személyisége és hozzáállása, hogy a gyerekre pozitív hatással lesz. A tanultak sokat segíthetnek a megértésben, így tudatosan tudja nevelni a gyerekét, el tud kerülni bakikat, tudja mit hogy kell lereagálni, hogy a gyerek hasznára válhasson, stb. Természetesen nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy az ember jó szülő legyen, de szerintem a tudás nem árt senkinek:) A pszichológia egy látásmód is, így a szakember, (az igazán jó) nyitottan és szeretettel tekint a világra, ez pedig csak hasznára válhat a gyereknek. Természetesen léteznek nem kompetens szakemberek is, mint ahogy azt fent is láttuk (7es egy talán borderline gyerekről írt). Itt jön ugye a suszter lyukas cipője, amikor is a pszichiáter nem tudja a saját gyerekét helyén kezelni. Hallottam egyébként olyan megközelítést, hogy a pszichológus családja olyan, mint a fodrász frizurája, egy részről reklámozza a szakembert. Persze a pszichológus is ember, de valljuk be valahogy kompetensebbnek érezzük azt, akinek saját élete rendben van. Még az jutott eszembe, hogy jó esetben eleve olyan választja ezt a szakmát, aki empatikusabb és nyitottabb, ami a gyerek szempontjából csak jó lehet. Amúgy a tanulmányaim nekem is átformálták a gondolkodásom. Azóta teszek ilyen kis megjegyzéseket a fejemben magamnak, hogy majd mit szeretnék elkerülni, mit hogy akarok csinálni, ha egyszer gyerekem lesz:) Amit persze lehet az élet teljesen átrendez:)

Egy leendő pszichológus

Valamekkora előnyben biztos vannak az átlagemberhez képest gyereknevelésben, de általánosságban ezt nem gondolnám óriásinak. Lényeges a szakterületük is. De még ha egy gyerekpszichológusról beszélünk, akkor sem vihető át a tapasztalata könnyen a saját életébe: például a munkahelyén intézeti gyerekekkel foglalkozik gyerekenként egy órát hetente, otthon viszont egy átlaggyerekkel hetente negyven órát. Azért az elég más.

Egy szomorú, "a suszternak lyukas a cipője" esetet tudok leírni. Egy ismert pszichiáter fia volt az osztálytársam, ő fiatalon öngyilkos lett. Ugyanakkor a pszich... foglalkozásúak a környezetemben jóformán, vagy talán szó szerint is az életét mentették meg 3 embernek.

Azzal nagyon nem értek egyet, hogy a szülő nem viszi haza a munkáját. Nyilván szelektálva. De például pont a korábban említett asztalosnál, ha azt látnám, hogy még a fiú gyermekei sem tudnak fát esztergálni kisiskolás korukra, akkor élnék a gyanúperrel, hogy az apjuk egyébként se foglalkozik szegény gyerekekkel.