Pszichés zavar (gyanúja) esetén ki a kompetensebb véleményt, esetleg diagnózist alkotni? Klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter?

A pszichiáter magasabban és jobban képzett, mint a klinikai szakpszichológus. Orvos, akinek pszichiátriából van szakvizsgája. A klinikai szakpszichológus bölcsészettudományi végezttségű, akinek van egy plusz (elég komoly szintű) képzése.

A többit magad is megtalálod.

Sokan hülyeségeket tudnak a pszichiáterekről, és sok szamrásgot hordnaka itt össze, mint te is. Évek óta írom, írom, írom, hogy a pszichiáter NEM CSAK gyógyszerez, de neki van kompetenciája gyógyszert felírni - lévén, hogy orvos. Ezer és ezer féle egyéb terápia létezik, amiben semmiféle gyógyszerezés nem létezik.

Olyan pszichiátert keress aki pszichológus végzettséggel is rendelkezik. Tehát 2 az egyben, én is olyanhoz járok tehát gyógyszer mellett még beszélgetni is szoktunke gy órát. Kéthetente járok hozzá 5000 forintért!

Ha gondolod írj privit leíroma címét

#1

Teljes tévedés, mindkettő EÜ végzettség. A pszichiáter gyógyszer-, a klinikai pszichológus verbális irányzatú.

Kérdező:

A leírtakon kívül van még pszichoterapeuta is aki az alap végzettség után még terapeuta kiképzésben is részesült. A kiképzett pszichoterapeuta a legalkalmasabb a pszichés betegségek gyógyítására.

Én azt mondom, hogy mentális betegségekkel (pl. skizofrénia, bipoláris zavar, stb.) inkább pszichiáterhez érdemes fordulni, személyiségzavarral meg inkább pszichológushoz.

Hogy miért...

Igen, tart a pszichiáter is terápiát esetenként. De ez inkább csak kiegészítő kezelés, nem olyan mély, mintha pszichológussal dolgoznál (ld. pl. kéthetenként egy alkalom - bocs, hogy ezt mondom, de ez lepkef*ng - egy rendes terápia, ami igazán hatékony min. heti egy, de inkább heti két alkalom! Ezzel már lehet jól haladni!)

Én jártam anno pszichiáterhez terápiára, de

1. Nem vette észre, nem tárta fel a valódi problémáimat, elég felszínes terápia volt

2. Rövidterápiát tartott, amit én szerettem volna folytatni, de azt mondta 3 hónap után, hogy szerinte nem szükséges.

És ugyan ideiglenesen megoldódtak az aktuális problémáim, a terápia után sínre került az életem, de az első adódó problémák esetén újra összeomlottam, sokkal jobban, mint mielőtt jártam volna hozzá! És durván haragszom rá, úgy érzem, félrevezetett! Nem tájékoztatott a lehetőségeimről, megoldást ígért, de csak tüneti kezelést kaptam!

Azóta csinálok egy hosszúterápiát, intenzíven, pszichológussal és össze sem lehet hasonlítani! Ezerszer hatékonyabb! Most ténylegesen sikerült "leásni" a problémák gyökeréig, sokkal rövidebb idő alatt, mint amikor a pszichiáterhez jártam. Nem csak mismásolunk, hanem tényleg keményen dolgozunk, és most érzem, hogy ez tényleg tartós és gyökeres változásokat hozhat az életemben!

Nem a diagnózis a lényeg, az csak egy címke! A lényeg, hogy sikerül-e kezelni a problémákat vagy sem!

És nekem a pszichiáter ebben nem segített, sőt... úgy érzem, félrevezetett. Ha akkor lett volna lehetőségem végigcsinálni mindazt, amit most, akkor megkíméltem volna magam egy sor kudarctól (pl. egy rossz házasságtól).

A gyógyszer csak tüneti kezelés! Az ímmel-ámmal végzett terápia is az.

Egy JÓ szakemberrel végzett analitikus, dinamikus terápia azonban valódi megoldást kínál. Én így látom!

ez az embertől függ, mind a kettő lehet jó vagy rossz szakember.

pszichiátriai kórképeknél, mint a mániás depi, szkizofrénia, ilyesmikben a pszichiáter jobb lehet, de sokan nem vesznek figyelembe egy csomó körülményt az egyénnél amikor diagnózist adnak neki.

pszichológus általában tobbet beszél, jobban megismeri az illetőt, teszttel is megnézi.

pszichiáterek hamarabb vannak ráállva egy-egy diagnózisra amit "mindenkinek" megadnak kb.

Pszichoterapeuta az lehet, aki valamilyen terápiás módszert megtanul, abban jártasságot szerez (meghatározott alapképzettséggel). Tehát attól, hogy valaki pszichológus, még nem biztos, hogy terápiát is tarthat, csak az elméleti hátteret ismeri.

Ez kb. olyan, mint hogy attól, hogy valaki jól beszél egy nyelvet, még nem biztos, hogy tanítani is tudja, ahhoz kellenek módszertani ismeretek (na meg ugye személyes kompetenciák is). És azért a terápia "veszélyes üzem", nem lehet megfelelő ismeretek hiányában belekezdeni.

A diagnózisról... ha valaki volt már mélylélektani alapokon nyugvó terápián, az tudja, hogy a diagnózisnak kb. semmi jelentősége. Pontos diagnózis nélkül is lehet terápiát tartani, a terapeutának nem kell tudnia, hogy milyen "címkét" kezel, mert úgyis az a lényeg, hogy közösen mélyre ássanak, és feltárják a problémák gyökerét. Tehát a tünetekkel valójában nem is foglalkozik (és a címke csak a tünetekről szól), hanem az okot keresi, azt dolgozza át, és ettől automatikusan, spontán módon megszűnnek a tünetek is.

Mondjuk amikor valaki lázas, akkor lehet csak a lázat csillapítani, vagy megkeresni a gyulladt gócot, ami a lázat okozza, és azt meggyógyítani. Ha csak a lázat csillapítják, akkor a gyulladt góc újra és újra be fog gyulladni.

A címke (diagnózis) önmagában semmit nem ér. Tegyük fel, hogy valakinek mondjuk borderline személyiségzavara van.

Elmegy egy pszichiáterhez, csinálnak pár tesztet, elbeszélgetnek, kap egy címkét, hogy ő borderline. Megy vele valamire? Nem!

Elmegy egy pszichológushoz, aki nem foglalkozik a címkével (a terápiában semmi jelentősége nincs a címkének!). Elkezdenek dolgozni a tünetekkel, elkezdenek mélyre ásni, megkeresni az okát. Feltételezhetően találnak egy elutasító, elhanyagoló anyát a múltban, dolgoznak az érzésekkel, igyekeznek átdolgozni. A pszichológusban a feltárt okok és a tünetek értelmezése révén bizonyára felmerül, hogy az illető borderline személyiségzavarban szenved, de attól még a terápiás folyamat nem változik jelentősen, hiszen neki (ha JÓ szakember) nem a címkét kell kezelnie, hanem az embert! Tehát nem a tünetekre reagál - még akkor sem, ha tisztában van vele - hanem az adott személyre kell, hogy reagáljon.

Diagnózis gyakorlatilag azért kell szerintem, hogy kizárják azokat az eseteket, amelyek kívül esnek a kompetenciáján. A pszichoterápiás protokollban szerepel, hogy milyen BNO-kódok esetében milyen indikációk és kontraindikációk vannak (vagyis mikor javasolt, illetve nem javasolt az adott terápia). Ezért persze, fontos a címke, de ha valakinek teszemazt személyiségzavara van, egyéb mentális problémák nélkül (tehát nem bipoláris, nem drogfüggő, stb.), akkor a terápia ugyanúgy zajlik, nem kell hozzá diagnózis sem, mert nincs markáns eltérés a terápiás gyakorlatban. Az eltérést nem a diagnózis, hanem a terápia személyre szabott volta okozza! Szerintem nagyon rossz szakember az, aki a diagnózist kezeli, és nem az embert!

Én pont az ellenkezőjét tapasztaltam.

Jártam egy időben pszichiáternél, depresszióval. Gyógyszeres kezelést kaptam és rövidterápiát. Na ő pl. 3 hónap alatt nem vette észre a személyiségzavaromat (vagy csak nem mondta), amiről korábban már volt egy feltételes címkém (csak akkor még nagyon fiatal voltam, nem akarták szerintem rám sütni).

Jelenleg pszichológushoz járok, neki rögtön az elején elmondtam a feltételes címkémet, de nem nagyon érdekelte. :) Kb. egy hónapja dolgoztunk már, amikor közölte, hogy a címkém valószínűleg helytálló, de továbbra sem a személyiségzavart kezelte, hanem engem. :)