Pszichés zavar (gyanúja) esetén ki a kompetensebb véleményt, esetleg diagnózist alkotni? Klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter?
Én is elmondom a véleményemet, de kíváncsi vagyok arra is, hogy egyrészt ez a mai magyar gyakorlatban hogy működik, na meg arra is, hogy ki mit gondol, hogy kéne, hogy működjön.
Tehát előttem ez valahogy úgy van, hogy a pszichiáter az, aki adott tünetekre tele tömi a pacienst gyógyszerekkel, aztán vagy jó lesz vagy nem, egy klinikai pszichológus viszont ténylegesen (sőt, legtöbbször gyógyszermentesen) a zavar okát keresi, és netán meg is oldják közösen.
Én így látom a helyzetet.
Ti? esetleg szakember véleményének is örülnék nagyon!
hááát ez meg ismét egy soha véget nem érő vitatéma lehet ugye, mert régebbi elméletek és csoportosítások szerint ez valahogy úgy volt, hogy volt a három nagy halmaz, azaz a neurózisok, a személyiségzavarok, és a pszichózisok. na most aztán sok elmélet (és gyakorlat) a személyiségzavarok legtöbb típusát is beteszi a pszichózisok közé, ami tényleg még szakmai körökben is nagyon vitatott, de hát tudsz rá megoldást?
Igen, az valóban hatalmas baj, hogy diagnózis-központú a mai magyar pszichiátria, a legkisebb mértékben se lehet ráfogni a személyközpontúságot, de csak az előző kérdésemhez tudok visszatérni. Kikerülhet bárki egy pszichiátriáról úgy, hogy "pszichiátriai diagnózis"? nyilván nem, mert itt jön a képbe az OEP és az egész mind szakmai mind anyagi támogatottság kérdése, hiszen az OEP meg bizony X és Y diagnózisok után fizet X és Y "kezelést", így aztán sokszor arra vetemednek, akár kényszerből is, hogy valamilyen diagnózist mindenképp rá kell aggatni a páciensre.
És arra a kérdésre ki mit válaszolna, hogy ha pl egy komoly ügyben (pl bírósági per) kell állást foglalni valaki pszichés állapotáról, akkor vajon ki lesz az elismert, kompetens szakember? A klinikai szakpszichológus vagy a pszichiáter?
Szerintem meg is válaszoltad a kérdést, hogy az EÜ-rendszerben lényeges a diagnózis, hiszen valamit rá kell írni a zárójelentésre. A belgyógyászatról sem lehet kijönni diagnózis nélkül. :) Egyébként nekem felnőtt pszichiátriával nincs releváns tapasztalatom, de gyermek pszichiátrián kétséges esetekben vannak feltételes, nem egyértelmű BNO-kódok (pl. egyéb pervazív zavar), amit akkor adnak, ha nem tudnak egyértelműen dönteni. Nem tudom, hogy a felnőtt diagnosztikában ez mennyire bevett szokás.
Nem OEP-alapú ellátásban viszont tapasztalataim szerint nincs ilyen jelentősége a diagnózisnak, legalábbis mélylélektani terápiák esetében nincs. Mondjuk egy csoportnál nyilván lényeges, hogy valakit depressziós, vagy borderline csoportba-tesznek...
Az igazságügyi szakértős kérdésedre nem tudok válaszolni.
na igen, csak kapásból azt kell erre mondanom, hogy eleve nagyon sokan magát a mélylélektant is támadják, aztán innentől kezdve nehéz ügy ez.
Persze, kell valami diagnózis, na csak míg egy belgyógyászat esetében ez annyira talán nem releváns, gondolj bele, ha rád aggatnak egy komolyabb pszichiátriai diagnózist, abból aztán az életben soha többet nem mosod ki magad. és bizony könnyen megtörténhet ...
Van a felnőttben is olyan persze, hogy "egyéb meg nem határozott személyiségzavar vagy xxx zavar", de ez tényleg egy téboly. mert valamit annyira muszáj írni, hogy oké, akkor legyen egy "egyéb" ... csak hát hogy mondjam, innentől kezdve a pácienst megint el lehet könyvelni pszichiátriai betegnek ugye, és ezért nem túl szerencsés. OEP-en kívüli rendszert választanám én is mindenképp, na csak vannak bizonyos hivatalos eljárások, utak, amelyekhez muszáj az OEP szerinti hivatalos verziót figyelembe venni.
Most itt még a hierarchiának, a különböző végzettségek közötti kompetenciáknak a szerepe érdekelne, azaz hogy pl. egy iü. klinikai szakpszichológus szakértő szakvéleménye felülírja egy mezei pszichiáter szakorvos diagnózisát? Sok esetben ez nagyon nem mindegy ... vagy ki szerepelhet még a körben, akinek a véleménye kötelezően mérvadó hivatalos eljárásokban?
Igen, egyszer beszéltem ezt egy dokival, aztán ő is mondja, hogy naná, diagnózist azt nagyon könnyű adni, de azt kimondani, hogy tutira nincs semmi pszichés zavara az illetőnek, na azt meg tuti senki nem fogja felvállalni.
Nem, szerencsére, és úgy érzem, nekem nincs szükségem szakemberre, egyszerűen csak számos dolgot nem értek, és még mindig nem kaptam rá választ.
Ami meg a bizalmas és titkos adatot illeti, ugye csak viccelsz? .... ez itt magyarország, egy ilyen bizalmas adat max egy telefont jelent, hogy kb bárki megtudja ... (és ezt akár én magam, személyes tapasztalatból is alátámaszthatom). Nem véletlen az a jelenség sem, hogy akinek valóban szüksége van rá, az messze kerüli a hivatalos helyeket.
Pont a "világbajnokokat" hozod föl példaként?
A sportorvboslásnak is komoly része a pszichés felkészítés.
Szerinted hiányzik nekik egy doppingbotrány???
Hidd el, ezért (is) pont ott tudnak a legjobban titkot tartani.
Mondjuk az ilyesféle titoktartás sem éppen korrekt, minden szempontból.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!