Ha anyám megüt, én dühből-reflexből visszaütök, ezért szégyellem magam, de valahogy mégse. Mi ez?

Szerintem azért bőgsz, mert ellentmondásba kerülsz magaddal.

A szüleit nyilván senki nem bántaná, a szülők viszont gyakran bántják a gyereküket. -- ezzel már ki is rántják a gyerek lába alól a talajt, mert nem tudják mi van.

Hogy bánthat az, aki "elvileg" a legjobban szeret, illetve akihez a legjobban kötődöm? Sajnos kissé sarokba szorított helyzet ez, ezért is nehéz. Amint tudsz, költözz el otthonról, majd adj időt magadnak hogy túltedd magad az egészen. A célod egy norális élet legyen, ahol te jól bánsz azokkal akiket szeretsz, és minden rendben lesz.

Ja amúgy amíg nálunk tartott ez a verős szakasz, egy idő után nagyon meguntam, és egyszerűen kiröhögtem. De minden szánalmamat rázúdítva, és megmutatva kb, hogy mi a véleményem róla. Szerintem ez fájt neki a legjobban, mivel a verés abbamaradt, viszont jött a lelki terror, és alázás, amivel szemben már tényleg tehetetlen voltam.

Nézegetve itt a kérdéseket, komolyan elképesztő, hogy mennyi gyereknek kell nemnormális, bolond családban felnőnie. Mondjuk, én is mindíg szégyelltem a családomat, amilyenek, ahogy élnek... És utána, sok időmbe telt, és nem kevés nehézségbe, mire sikerült feljönnöm egy szintre.

Engem is sokszor bántott ok nélkül az anyám, egy időben volt olyan, hogy semmiségek miatt pofozott fel. Egyszer nálam is elszakadt a cérna és megütöttem. De nem az arcát, hanem a vállába sóztam egy nagyot. Azóta békén hagy. Ha idegbeteg, gonosz, sarokba szorító szüleid vannak, néha meg kell leckéztetned őket, hogy békén hagyjanak. Aki meg idejön álszentkedni, hogy jaj de a szüleid, meg az édesanyád, édesapád blabla, annak fogalma sincs, hogy milyen az, ha a családban farkastörvény van...ezek az álszent emberek valószínű, csak azért kaptak egy-egy nevelő célzatú pofont, mert tényleg kiérdemelték, nem pedig a nagy semmiért, hogy például rossz gombot nyomtál meg egy mosógépen...nem is álszenteknek nevezném őket, hanem tudatlannak, mert nem képesek átlátni ezt a helyzetet.

Én úgy védekezek a szüleim ellen, hogy próbálom kerülni őket, ahogy csak tudom és akkor nem lesznek olyan problémák, hogy keményebben kell visszavágnom. Javaslom ezt neked is.

Megértem a helyzeted, és egyetértek 14-essel, hogy ezt másnak nehéz megérteni, aki nem tapasztalta. Nem egy, akár hirtelen felindulásból adott, akár igazságtalan pofonról van szó. Hozzáteszem, bármilyen pofon undorító. Hanem amikor módszeresen nekitámad az anyja, mint a cséphadaró. Egyszer voltam ilyen helyzetben, akkor viszont percenként újra és újra. Szerencsére nekem nem anyámmal kellett ezt megélnem, hanem barátnővel. Teljesen biztos voltam, hogy nem fogom megütni, nem is tettem, bár a végén már én is üvöltöttem, mint egy állat.

Kérdező, neked is azt ajánlom, hogy amilyen óvatosan csak tudod (annál könnyebb ez, minél erősebb vagy anyádnál), úgy hogy ne okozz neki semmilyen sérülést, fogd le, vidd ki a szobából és zárkózz be. Semmiképp se üsd meg, és ne is lökd el. Nekem ez az egyetlen módszer, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom. Ne felejtsd el, hogy magad is azt mondod, hogy nincsenek rendben az idegei, egy beteget, aki ráadásul anyád is, nagyon csúnya dolog ütni, persze hogy rosszul érzed magad. Az se kizárt, hogy éppen azt akarja ilyenkor elérni anyád, hogy üss vissza.

Az jó, hogy tudatában vagy a problémának, és megkérdezted. Ez azt is jelenti, hogy biztosan nem vagy még egy szinten anyáddal. Remélem jobbra fordul a sorsod.

ne üss vissza

viszont menj el ju-jitsuzni

egy parasztlengőt lehet úgy is blokkolni, hogy a támadó alkarja szilánkosra törjön