Hogy kezdhetnék új életet?

Kiskoromban a szüleim sajnos nagyon elvették az önbizalmam, és ez tart még most is. Állandó volt otthon a lelki és a fizikai terror. Apukámnak sajnos nincs minden rendben az idegeivel, úgy vezeti le a feszültséget, hogy fenyegeti az egész családot. Amikor kicsi voltam, anyut nem üthette meg, mert elhagyta volna, a húgom baba volt, ezért akkoriban mindenért én (4-5 éves) kaptam.

Egyszerűen azzal szórakozott, hogy megalázott, megütött, és nevetett, ahogy féltem. Szerinte a gyereket csak ütve lehet jól nevelni. A gond csak az, hogy már nem vagyok gyerek, és még mindig ezt az elvet vallja.

Állandó anyagi gondjaink voltak/vannak, úgyhogy mindig talált valamit, amiért okolni lehet.

Jelenleg kollégiumban lakom, nagyon ritkán járok haza, kevesebbszer, mint havonta. Sajnos a körülmények rosszabbak, mint otthon (néha napján fűtenek, nincs melegvíz, kosz van, hétvégente a mosdóban mosom a ruháim, hiába takarítok én is meg a takarítónő is). Gyakran nincs mit ennem (ha mégis, az olyan is), ha a barátom nem segítene, már éhen haltam volna, mert apukám szerint nincs keret az etetésemre. (A lényeg, hogy az ő haverokkal való külföldi utazgatásaira van, és egyéb dolgaira van.)

Egyetemre járok, sajnos nem arra a szakra, amit szeretnék, hanem amit a szüleim akartak, mert szerintük anyagilag ez jön ki jobban. Gimnáziumban kitűnő voltam, most meg több tárgyból is rettegek, hogy nem fogok átmenni.

Apukám nem hajlandó dolgozni, még csak munkát keresni se (még 10 éve van nyugdíjig), és állandóan zaklat, hogy illene dolgoznom, nehogymár ők tartsanak el.

Egyetem mellett nem tudok munkát vállalni, mert minden hétköznap estig vagyok, reggel korán kezdek, hétvégente pedig tanulok plussz házimunka.

Egyedül lakom a koleszszobában, mert a szobatársam átköltözött. Nem jelentette be a vezetőségnél, így a kulcsot nem kellett leadnia.

Azzal szórakozik, hogy amég én suliban vagyok, koszos cipővel összejárkálja a talajt, cigizik az ágyamon (minden csupa hamu, és bezárja az ablakot, úgyhogy mire este hazajövök téli hidegben tárt ablakok mellett kell ülnöm, hacsak nem akarok megfulladni), szétdobálja a holmim, megeszi a kajámat a hűtőből, múltkor vmit keresett a cuccaim közt....

Sajnos jelenteni nem tudom, nincs bizonyítékom. Azt sem tudom, mi baja, nem voltunk rosszban.

Ha nem sikerülnek a vizsgáim, nem mehetek haza. A kollégiumból ugye elküldenek, pénzem nincs, a barátom nem tud befogadni.

Hogy tudnék mindezek ellenére boldog és pozitív maradni?

20l