Törvényszerű, hogy fel kell adnom a paraszti származásomat? Hogyan NE távolodjak el a szüleimtől?
Egy picinyke és maradi faluból származom, egyszerű családban nőttem fel.
Telt és múlt az idő, az általánosban nagyszerű tanáraim voltak, és bekerültem egy jónevű gimnázium elit osztályába, ahol megismerkedtem értelmiségiekkel, művészlelkekkel, bohémokkal, akiket korábban nem ismerhettem a falucskámban. Aztán lediplomáztam, dolgozom a falumtól meglehetősen távol és a már említett emberekkel töltöm a mindennapjaimat.
Munkámból adódóan elég ritkán tudok hazajárni, de amikor otthon vagyok, egyre nagyobb szakadékot érzek köztem és a családom között.
Amikor meglátom apukámat a rózsaszín, kiscicás-virágos, műanyag asztalterítőről evőeszközök és tányér nélkül oldalast enni, igencsak elkerekednek a szemeim, pedig gyerekkoromban ez természetes volt.
Szeretem a családom, csodálatos gyerekkorom volt, boldog voltam és vagyok, mégis úgy érzem, hogy egyre nagyobb a szakadék közöttünk. Mintha más dimenzióból származnánk és egyre nehezebben tudunk kapcsolatot teremteni egymással.
Hogyan lehet megszüntetni ezt a távolodást? Nem akarom elveszíteni őket semmilyen értelemben sem.
Köszönöm!
Igen, próbálom ezeket megfogadni, de mivel ritkán tudok hazajárni és ég és föld a két világ, ami bennem él, ezért sajnos nem tudom teljesen kiküszöbölni az eltávolodást. :(
Kb. hasonló helyzetbe vagyok én is.
Én tanultam, majd rám talált a szerelem, és elköltöztem. ( nagy városból faluba).
Sajnos a faluba munka egyenlő a nullával, így a párom fizetésére és az alkalmi munkákra tudok támaszkodni,de sajnos nem tudom megoldani hogy évente egy-két hétnél hosszabb ideig tudjak lent maradni.
A városba annak idején megszoktam pár dolgot, majd időbe tellett mire megszoktam a falusi életet.
Mi a városba máshogy főztünk, mint a falun, mind az étkezési stílus, mind a gondolkozás, egyes dolgokhoz való hozzá állás más. Még a beszéd stílus is más, mint amit a városba megszoktam. Már 3 éve élek a faluba, ennek ellenére mindig tudnak olyan szavakat elővenni, ami itt megszokott, viszont a városba nem.
Még mondhatnám, hogy város-falu között nem lehet olyan nagy különbség, de a szülőhelyem és a jelenlegi lakhelyem között vagy 400 km van, így más tájnyelv, más kifejezéseket kellett( kell ) megtanulnom.
A család látogatás nálunk kb olyasmi, hogy én említek otthon pár dolgot, ők meg nevetnek, vagy mosolyognak rajtam, vagy inkább csóválják a fejüket, hogy ilyen is van.
Ezt a szakadékot te teremted meg és csak te tudod ledönteni!
Gondolkozz el azon, hogy a szüleid ugyan egyszerű, de dolgod, tisztességes és őszinte emberek.
Elmondhatod ezt a mostani környezetedről is? Nem valószínű.
A külsőségek számítanak a legkevesebbet az emberi kapcsolatokban.
Elmondhatom a mostani környezetemről is, hogy jófejek és tisztességesek.
Más. De nem rosszabb. A másságot nem tudom kiküszöbölni.
Szerintem az fontos dolog, hogy nem úgy érzed, hogy valahova feljebb jutottál, hanem csak egy más világba.
Az eltávolodást szerintem nem úszhatod meg. Ez minden kapcsolattal így van nem csak a szülőkkel. Akikkel elsodor egymástól az élet ott gyengül a szál :( Szerintem akkor tudtok közel maradni, ha tudok kommunikálni intimen, ha elmondod nekik a belső dolgaidat, vagy ha ők elmondják mi van velük. De így is nagyon nehéz, ha a te világod egészen más lesz. De ha szereted őket és ezt érezteted. Ha elfogadod a múltad, nem szégyelled, ha ezt részedet megtartod, ha kíváncsi vagy az ő világukra(hogy mi adja ott épp az élet intenzitását), akkor azért lesz annyi, ami már elég.
Amúgy Jancsó Miklós: Oldás és kötés című filmjében vannak hasonló témák, mint a helyzeted.
9-es:
Hű, köszönöm a hasznos válaszod! Segítettél! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!