Anyuka egész élete és mindenféle boldogsága a most már
felnőttkorú gyerekeitől függ?
Figyelt kérdés
Nem tudom mit kezdjek anyámmal. Hárman vagyunk testvérek, mindhárman nagykorúak. Anyum élete nagy részét otthon, háztartásbeliként élte és gyerekneveléssel töltötte, igazából az egész életét erre rendezte be. És a férjére. Aki már több éve elhagyta. (Meg is csalta) Anyum sok mindenben nagyon gyámoltalan, az öcséim közül ha valamelyik csak nem úgy válaszol, ahogy neki tetszik akkor már összedőlt a világ, jön a sírás "Mert hogy miért nem ilyenek, meg olyanok, stb stb" Hogy lehetne elérni, hogy törődjön már jobban a saját dolgaival és legyen már lazább végre? Nem normális, hogy valaki más cselekedeteitől teszi függővé a saját boldogságát. Megmondom őszintén, az egész 'családanya vagyok és semmi más' attitűdtől rosszul vagyok és nem értem, hogy valaki hogy tudja úgy élni az egész életét, hogy mint a kis rabszolga másokat szolgál.
Az egyetlen esély erre, ha minden gyerek elköltözik, és kénytelen lesz egyedül elboldogulni.
2013. dec. 22. 11:53
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 anonim válasza:
Anya csak egy van. Közhely, akkor fogod megérteni, amikor anya leszel, és akkor még inkább amikor a saját anyád meghal.
Vigyázz rá! Próbálj neki segíteni, hogy valamiféle elfoglaltságot találjon.
Mivel a háztartást tudja a legjobban, takaríthatna családoknál, okj-s tanfolyamot elvégezve lehetne bébiszitter, ha energikus házvezetőnő is lehetne.
Ha ezek már nem mennek, mert az idegei rosszak, akkor próbáljatok neki vmi elfoglaltságot kitalálni, ha cukrász lenne pl. egyéni vállalkzóként beszállíthatna kisebb ábécéknek sütit stb.
2013. dec. 22. 11:55
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 anonim válasza:
Ennyi idősen életmódot és gondolkodásmódot váltani nem lehet. Nem lesz ez már sosem másképp. A gyerekei az élete, semmi más, és ez most bosszulja meg magát. Lehet valaki háztartásbeli, de akkor is kell, hogy más is legyen az életében, a gyerekeken és a háztartáson kívül. Sajnálom őt.
2013. dec. 22. 12:05
Hasznos számodra ez a válasz?
4/6 anonim válasza:
Nagyon nehéz helyzet ez, én lefoglalom magamat már amennyire tudom, de igen csak akkor vagyok boldog,ha a gyerekeim boldogok.Minden gondolatom náluk van, de nem éreztetem a gyerekeimmel, de nagyon fájdalmas tud lenni belül.
2013. dec. 22. 12:21
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 anonim válasza:
Valószínű, nagyon el lehet keseredve, hisz 10-20 évek dőltek neki romba egy nap alatt. Te is ki lennél bukva a helyében. De ezt neki kell feldolgoznia és kikecmeregnie ebből, bár nem lesz könnyű, mert már gondolom, ő sem fiatal. Minél idősebb valaki, annál nehezebb újra felépítenie az életét. Fiatalon jóval több esélye van az embernek. Ráadásul ha háztartásbeli volt, gondolom, 10-20 évekig nem is dolgozott, így még munkát találnia is érdekes lesz, mert még a képzett emberek se kellenek sehová. Nem csoda, hogy ki van bukva és nem tud tisztán gondolkozni. Lehet, hogy ő tényleg segítségre szorul.
2013. dec. 22. 14:36
Hasznos számodra ez a válasz?
6/6 anonim válasza:
Hát igen, a fiúk:).! Ok őszinték kamasz korban, tükröt tartanak a másik elé, és kevésbé tapintatosak mint a lányok...
Olvastam egyszer, hogy a kamaszkorban azért olyan nehéz a gyerekekkel, hogy könnyebben tudjuk őket elengedni. Segíti a leváltást.
Anyukadnak is találnia kell magának valami elfoglaltságot, mert így nagyon nehéz lesz neki pár év múlva. Magára marad és cél nélküli lesz a élete.
Nem tartom szerencsésnek én sem, ha valaki háztartásbeli ennyi időn át, kiszakad a társadalomból, kiszolgáltatottá válik, és még érzelmileg zsarolja is a gyermekeit...
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: