Zsarnok típusú édesanya?

Őszintén? Nem kezelhetők. Nekem anyukám mindig is ilyen Napóleon-típus volt, csak az a jó, amit ő mond, hiába vannak ellenérveid, onnantól csak üvölt és nem hallgat végig, érzelmi ill. rendes zsarolással tartott sakkban, amíg otthon laktam.

Azóta, hogy elköltöztem, nem igazán tud beleszólni a dolgaimba (előtte se hagytam, de most már pláne), nem mondok el neki semmi olyat, amibe beleszólhat, finoman szólva nem jó a kapcsolatunk.. de már rég nem is akarom, hogy ez változzon.

Az én anyám pontosan ilyen volt, mindenben csak neki lehetett igaza, ha valamiben más véleményem volt, akkor ordított és dühöngött (gyerekként sokszor megtépett vagy megvert), soha nem lehetett vele semmiről beszélgetni, semmilyen kompromisszumot nem volt hajlandó kötni. Az életelve, ahogy többször is megmondta, azt volt, hogy: "én senkihez nem fogok alkalmazkodni, neked kell hozzám, mert itt élsz."

Rendben, ennek az lett a következménye, hogy az első adandó alkalommal elköltöztem otthonról és azóta csak a családi rendezvényeken találkozunk, egyébként még egy telefonhívás sincs közöttünk. Ha egyszer gyerekem lesz, az ő életében sem vehet majd részt gyakrabban, én nem fogom annak kitenni a gyerekem, amit nekem kellett átélnem.