Hogy lehet ilyen az anyám? ) :

Nem egyedi eset...az én anyám se százas...

De, "szerencsémre", összejött egy palival, és minden lelkiismeret furdalás nélkül ott hagyott engem, meg tesómat a házban. A két kutyánkat is, holott előtte olyan büszkén hangoztatta, hogy az ő kutyái...meg, hogy minden az övé, és mi csak megtűrt személyek vagyunk az életében.

Amikor lelépett én 18 voltam, tesóm 21.

Sajnos, tesóm nem tudott akkor hova menni, így kénytelen volt anyám után menni, de szerencsére már apukámmal lakik, engem meg barátom szülei fogadtak magukhoz, és már mi is külön élük.

Persze, anyám rácseszett, a palija se bírta sokáig, dobta a francba, és most szívja a fogát, meg minket hívogat, hogy jöhet-e hozzánk lakni, ha nem lesz hol laknia..."Kicsit" nehéz eset..Bocsi, hogy ennyire kitértem, de pont a héten idegesített fel annyira, hogy azóta is ezen kattogok, hogy jól esett leírni.

Annyit tehetsz, hogy tanulsz, leérettségizel, és amilyen hamar tudsz, lelépsz otthonról.

Ha ilyen, ő már úgyse fog megváltozni, hidd el, tapasztalatból mondom.

Ha van megtakarított pénzed, akkor vidd el a kutyát orvoshoz, amikor anyud dolgozik, nem kell, hogy tudjon róla, én képes lennék emiatt ellógni egy iskolai napot is, és akkor kevésbé fogsz aggódni.

Tetszik, hogy anyádat az álltok kategóriába tetted :))

Neked van igazad!

3. vagyok.

Ne legyél kiakadva, arról nem tehetsz, hogy érzékenyebb a lelkivilágod. Én is nagyon érzékeny vagyok, de soha nem mutatom ki, sőt, ha már úgy alakul, inkább bunkó leszek, mint, hogy elérzékenyüljek, mert sajnos az én anyám is ha sírtam rögtön a torkomnak ugrott, és az én tapasztalatom az, hogy ha mások előtt érzékenyülsz el, akkor gyengének látnak, és rád szállnak. Ő meg, ha valami nem úgy van, amit ő akar, akkor képes órákig(!) sírni, hogy mindenki sajnálja, idegeneknél még beválik, de mi, akik ismerjük tudjuk, hogy kamu az egész, ilyenkor meg jön azzal, hogy öngyilkos lesz, mert senkit sem érdekel, hogy mi van vele...

Amikor elköltözött a palijához, és nem voltak fizetve otthon a közütemi díjak, és tél közepén kikapcsolták a gázt, meg a villanyt, nekem másik városba kellett költöznöm, iskola mellett dolgoztam, és minden nap fél 4-kor felkeltem azért, hogy hazatudjak jönni a kutyákhoz, mert őket nem tudtuk magunkkal vinni. Az egyik idős volt, és meghalt, azelőtt egy héttel, hogy barátommal kivettük ezt az albérletet, ahol most lakunk, a másik a mai napig velem van, igaz, már ő is nagyon öreg, 14 éves. Vettem egy másik kutyát, vele már versenyre készülünk.

És anyámban az a kész vicc, hogy azok után, amit tett, képes azt mondani most, hogy neki mi vagyunk a legfontosabbak, meg ha itt van ölelget, meg csókolgat, de érzi az ember, hogy ez amolyan júdás csók

Szóval, fel a fejjel, légy türelmes.

Sajnos a kirohanásai ellen sok mindent nem tudsz tenni, de ha érzed, hogy elsírod magad, akkor vonulj félre a szobádba, zárkózz be, hallgass zenét, olvasgass.

Ha nem bízol a dokidban, keresgélj neten más orvosokat, hívd fel őket, és kérj tanácsot. A legtöbb doki végighallgat, és mondd valamit.

Amúgy, egészen pontosan mi a baja a kutyádnak?

ja, és ha érzed, hogy már nagyon nem bírod beszólás nélkül, akkor hagyd ott, sétálj egyet, vagy számolj 3-ig.

Az tényleg csak ront a helyzeten, ha még neki álltok veszekedni is.