Mit tegyek a 16éves kezelhetetlen lányommal?

Megértelek. Semmit se tudsz tenni. Nálunk is volt ilyen. Nem vagyunk kisebbségiek, jó családi illetve anyagi körülmények között éltünk. Ráadásul vallásos neveltetésben részesültünk. Csak annyi volt a feladatunk, hogy normálisan viselkedjünk és tanuljunk. Az apánk nem volt részese az életünknek, anyukánk viszont mindent megtett értünk. Éjt nappallá téve dolgozott. A nagyszülők is rengeteget segítettek. Csupa jó példával voltunk körbevéve a húgom 12 évesen mégis belekeveredett egy rossz társaságba. Elkezdett cigizni és inni. Ráadásul összejött egy jóval idősebb, rendkívül zűrös sráccal is. És, hogy a szülők hol voltak? Anyám nappal dolgozott, éjjelente pedig a húgomnak próbálta szép szóval megmagyarázni, hogy mi a helyénvaló. Megkérdezte, hogy miért csinálja, hogy mi hiányzik neki stb. Semmit sem használt. Pár hónap múlva már elkezdett kimaradozni. Anyámmal együtt volt, hogy éjjel kerestük. Hazahoztuk, anyám ordítozott vele, semmit sem ért. Ezután segítséget kért a családsegítőtől, szintén hasztalan volt az egész. Leromlottak a jegyei is. Ezután már volt, hogy elcsattant egy-két atyai pofon is. És hogy mit ért? Semmit. Fogta a cuccát és lelépet. Anyám felhívta, hogy ha nem jön haza, akkor egy rendőr fogja hazahozni. Hazajött és öngyilkossággal fenyegetőzött. Meg is próbálta.

Ezután belefáradtunk az egészbe és egyszerűen csak megpróbáltuk terelgetni. Ezalatt azt értsd, hogy kezdetben vettem neki gumit és egy felvilágosító könyvet. Később anyám már fogamzásgátlót iratot fel neki. Inkább finanszírozta, minthogy gyereke legyen egy gyereknek.

A csavargással, az éjszakázással és az ivással felhagyott, mert látta, hogy a családja elfordul tőle. Ezután kettesekkel "túlélte" az iskolát, leérettségizett. Most éppen egy OKJ-t csinál. Ha ezt is befejezte, akkor kénytelen lesz a saját lábára állni, pedig dolgozni még annyira sem akar, mint tanulni. Az elmúlt években a nyári munkáról még hallani sem akart. Pedig nem ezt látta otthon. És, hogy mit rontottak el a szüleink? Nem tudom. Talán a gének voltak a hibásak, ugyanis volt hozzá hasonló ember a felmenőink között. Vagy talán az volt a baj, hogy sose kellett nélkülöznie. Ki tudja. Az viszont tény, hogy ugyanazt a neveltetést kaptam én is és csak 5 év van köztünk. Én pedig már 16 éves koromban, magamtól elmentem nyáron dolgozni. Boldoggá tett az, hogy van egy kis saját magam által szerzett pénzem. Két diplomás ember lett belőlem. Tehát nem tudom, hogy mit ronthatott el anyám nála. Azt viszont tudom, hogy rengeteg hozzá hasonló fiatal van még a mai generációban. Csak sok szülő titkolja, hogy probléma van a gyerekével. Mi is ezt tettük. Sajnos azt kell, hogy mondjam a mai fiatalság döntő többsége selejtes. Nincs ezen mit szépíteni. Csak nézzük meg, hogy hány tini anyuka van, hány fiatalkorú lop. Vagy hányan követnek el még ennél is súlyosabb bűncselekményt. Ezzel van tele a híradó.

Szia!

Az első és legfontosabb dolog, hogy ha megtudod tenni, akkor az ország másik végébe költözetek. Az iskolába kérd, h magán tanuló legyen. Otthonról egyedül nem mehet el + ha találsz valami (zárt,) pszihologiai kezelést akkor oda be adhatod) Ha megszületik az unokád azonnali hatállyal kérd, h te legyél a gyámja. (nem tudom, h fiatalkorú szülök esetén mi van alapból) És ezzel a lendülettel, valahogy kényszerítsd ki belöle, h kezdjen el normálisan viselkedni . De ne dölj be, h ha hirtelen megváltozik ezt a vas szigort én legalább 18 éves koráig fentartanám és kiderül akkor, h jut-e valamire ha nem akkor úgyse fogsz tudni mit csinálni. Fontos, h ehhez a folyamathoz kérj te is szakmai segítséget, mert egyedül biztos, h kevés leszel.

(Azokat akik javeszékelnek, h ki a hibás vagy ki nem azokra pedig tegyél magasról, most már teljesen mind1, h ki mit rontott el. Neked is a lányodnak is és az unokádnak is csak egy élete van azt épp itt az ideje, h megpróbáld rendbe hozni. Hogy ha nem megy akkor viszont a saját és a kicsi életét tedd rendbe!)

Mondd neki, hogy sajnálom. Nyíltan, őszintén azt, hogy borzasztóan bánt, hogy így elmentetek egymás mellett. Lássa rajtad, hogy szereted. Mondd, hogy támogatod, hogy segíteni szeretnél, hogy mindig mellette leszel. Nem baj, hogy látja, hogy kétségbe vagy esve.

Olvas Popper Pétert, vagy hallgasd meg néhány előadását a youtube-on.

Sok sikert! Találjatok vissza egymáshoz!

Hát először is: ami elromlott azon már nem lehet változtatni. De arra még esély, hogy a jövőjét ne szúrja el teljesen. Szeresd, támogasd, ha megszületik az unoka legyél te a gyámja, a lányodat meg minél hamarabb elvonóra. Legyen magántanuló, tényleg csak kísérővel járhasson el otthonról. El kell valahogy szakítani a mostani rossz társaságától. Ha bármit a fejedhez vág, ne szólj rá semmit, tényleg csak a támogatásod érezze. Megütni semmikép nem szabad.

(Egyébként azt írod, hogy az apja vert téged, nem egyszer előtte is és, hogy nem tehettél semmit. DE! Tehettél volna! Oké, féltél tőle, de attól az elsőnél fogom magam és elmegyek a rendőrségre és nem hagyom, hogy a gyerekem végig nézze, ahogy az apja üt... Talán ezért is nem tisztel, mert az apjától is azt látta, hogy ő is bármit megtehet veled és nincsenek következményei. Ugyan ez már nem segít rajtad, de kötelességemnek éreztem, hogy ezt leírjam neked.)

Kívánok minél jobbakat neked, a lányodnak és a születendő unokádnak és remélem rendbe jönnek a dolgaitok.

Ez tipikus esete az elcseszett nevelésnek, anyuka, most már mindenki igya meg azt, amit kifőzött magának. Az igazság az, hogy nem most kell elkezdeni foglalkozni a gyerekkel, meg kifogásokat keresni, hanem már a születésétől kezdve.

Az a gyerek, aki értékekre és értelmes dolgokra van nevelve, méghozzá olyan következetességgel, hogy beleivódjon, bizonyos dolgokak következményei vannak, akkor nem fog így járni. De mondom, ezt már kisgyermekként el kell kezdni. Úgy hívják, következetesség.

Ahogy írták, most már kevés eszköz van a kezedben, hogy bármin is érdemben változtass. Reméld, hogy a gyerektől változik benne valami, és képes még tanulni a hibákból, és fejlődni. Amit tehetsz: mindezek ellenére szereted.

Támogatod amennyiben jó irányba megy. Ha nem a jó irányba megy, azt nem fogod tudni megakadályozni, annyit tehetsz, hogy nem támogatod. Szüksége lesz a támogatásodra, pénzre,ez az egy amivel hatni tudsz rá. Adsz neki, segíted, ha tanul, és kerüli a rossz társaságot, és megvonod tőle ha nem. Akkor lehetsz a leghatékonyabb, ha emellett minél kevesebbet veszekszel vele. Álld meg szó nélkül ha hibázik, a tettek sokkal hatékonyabbak mint a szavak. A szidás már nem úgysem fog érni semmit, apróságokon pedig semmiképp se kerülj vele összetűzésbe. Lehet hogy haragszik rád a múltbeli dolgokért, és a viselkedésével Téged büntet. Ha kevésbé érez majd ellenségnek, lehet hogy kevésbé lesz önpusztító.