Szerintetek melyik az elfogadhatóbb megoldás az alábbi komplikált helyzetre?

A kettes hozzászóló már megfogalmazta a gondolataim nagy részét, ezért én csak kiegészítem.

Az albérlet nem olcsó dolog, de ha egy nagyon híres szakmabeli cégnél kezded építeni a jövődet, akkor valószínűleg a fizetésed sem minimálbér lesz, és a nagy multiknál általában van lakhatási hozzájárulás, kérdezz rá.

Az én ismerőseim akik Pestre költöztek úgy indultak, hogy több fiatal együtt kivett egy lakást. Mindenkinek volt saját szobája, osztoztak a bérleti díjon, az együttélés meg csak kompromisszumok kérdése. Ha már lesznek tartalékaid, akkor utána egyedül is kereshetsz albit.

Nekem személy szerint meg sem fordulna a fejemben, hogy egy olyan "anyához" költözzek, akinek 20 évig eszébe sem jutottam, és mikor összejön egy jó állás, hirtelen nagyon jó anyuka akar lenni. Szerintem éld az életedet külön,ha eddig erre kényszerültél, és ők is éljék az életüket, ahogy tudják, ha eddig így jó volt nekik nélküled.

Semmi esetre se menyj az anyukádhoz lakni. Sokkal több pénzed bánná. Ráadásul hha eddig nem kellettél neki ez után se tartson igényt arra, hogy te bármiben segíts.

Esetleg ne teljes albérletet keress hanem csak egy szobát, annak kevesebb a költsége.