Tényleg tönkretettem az életüket?
Amióta az eszemet tudtam mindig is meg akartam felelni a szüleim elvárásainak. Az óvodában sosem álltam sarokban és szinte minden gyerekkel barátkoztam. Az iskolában mindig az 5ösre hajtottam és azt is kaptam és nagyon sok sportversenyre jártam amin ők sosem jelentek meg de az első 5-10be mindig benne voltam. Rengeteget tanultam és ők sosem segítettek benne a két fiú testvéremnek viszont annál inkább. Mindig is azt mondtam magamnak, hogy én ezzel segítek nekik, hogy nekem nincs szükségem kikérdezésre sem segítségre. Így nem rabolom az idejüket. Aztán 10 éves koromban anyám azt mondta, hogy sosem akart engem. Emiatt hibásnak éreztem magam, hogy 10 évet tönkretettem az életéből és az egészet ott elcsesztem, hogy élve születtem. Ezek miatt magamba fordultam. A barátaimat egytől egyig elvesztettem és a jegyeim leromlottak és többé nem mentem sportversenyekre. Nem sokkal később anyám azt mondta utál engem. Elkezdtem magam vagdosni és meg akartam halni. Apám is elmondta, hogy utál és én vagyok az oka a veszekedéseiknek. Ekkor 13 éves voltam. Meg akartam halni de már úgy, hogy jó sokat szenvedjek előtte. Ennek végrehajtására a legalkalmasabbnak a rákot tartottam. Rákos akartam lenni utánanéztem mitől lehetünk rákosak és elkövettem mindent, hogy az lehessek. Aztán születtek nálunk kiskutyák és az egyik visszamaradott volt és az állatorvos azt mondta rá, hogy életképtelen de én nem akartam ezt elfogadni ezért ragaszkodtam hozzá, hogy majd én rendbe hozom. Rendbe jött és úgy éreztem érte megéri élni. Most ott tartok, hogy a kutyámat mindennél jobban szeretem és a szüleimet utálom. De én tényleg hibás vagyok? Tényleg tönkretettem az életüket pusztán a létezésemmel?
16/L
Anyádék hibbantak.Ha csak miattad maradtak volna együtt, akkor nem született volna 2 testvéred.
Szerintem a legjobb amit tehetsz, hogy megpróbálod kihozni magadból a maximumot. Viszont nem a szüleid kedvéért, hanem magad miatt!
Hát sajnálom, hogy ilyen rossz szülők gyermeke vagy. Ezek alapján nem normálisak, az tuti. Szerintem egyet tudsz tenni: nem foglalkozol velük
szerintem az ilyen emberek miatt nem érdemes rosszul érezned magad!
Szegénykém! Látszik, hogy nem foglalkoztak veled eddig.
Na most leírok neked valamit és ezzel minden egészséges elme egyet ért sőt pszichiáterektől is hasonlókat hallottam.
Szóval: hidd el nem te semmiben nem vagy hibás és ha valakinek lelkifurdalása kell, hogy legyen és vagdosnia kellene magát azok a szüleid!!
Anyád, apád szájába ideje lenne beültetni egy acélbetétest mert, amit művelnek veled az kimeríti a lelki kínzás fogalmát.
Ők szexeltek, nekik kellett volna védekezniük vagy ha már nem akartak gyereket akkor megtenni a szükséges lépéseket és nem világra hozni valakit, aki nem kérte és nem tehet róla!
Ez A-Z-ig az ő felelősségük. De mivel a szüleid hárítanak és rád dobálják a sarat ez azt jelenti, hogy nem vállalják a felelősséget a tetteikért. Ez azokra jellemző, akik nem nőttek fel!
A felnőtt kor ott kezdődik, hogy vállalod a felelősséget a tetteidért, elismered, hogy hibáztál és okulsz belőle.
A szüleid nem tették meg mert még nem nőttek fel sem agyilag, sem érzelmileg, sem erkölcsileg.
Agyatlan bunkók, kezelésre szorulnak, klinikai esettanulmányai a rossz és felelőtlen szülőknek.
Nehogy már te vagdosd magad erről szokj le. A gyerekek és később az érzelmileg legkritikusabb korban lévő kamaszok igényt tartanak a szülei szeretetére. Mindent elkövetnek érte és nem fogják fel, hogy olyan ember szeretetéért és figyelméért nem érdemes harcolni, aki nem érdemli meg mert nem is tudja, mi az, hogy szeretni.
Innentől kezdve le kell válni róluk érzelmileg. Nem csodálom, hogy utálod őket.
Meg kell bocsájtani, engedd el őket és lépj tovább. Ők alkalmatlanok a gyereknevelésre.
Nem veled van problémájuk hanem saját magukkal de ez még nem esett le nekik.
Ha egy gyámügyes meghallaná, hogy egy spermadonor meg egy tojásrakó azt mondja a gyerekének, hogy nem szereti és nem kell nekik simán elvennék tőle.
Nem kell neked ilyen egysejtűek figyelme inkább tanuld meg tisztelni és szeretni magad, vedd tudomásul, hogy eddig te voltál jobb náluk. Foglalkozz magaddal, a jövőddel. Eljön az ideje nem is olyan sokára hogy elmész otthonról. Akkor mondd el nekik mindezt, vágd rájuk az ajtót és sose nézz vissza.
Majd vén beteg korukban rájönnek, hogy egyedül maradtak. Az ilyeneknek te sosem fogsz megfelelni inkább csak magadnak felelj meg.
Ha egyszer sikeres leszel akkor sajnálni fogják, hogy ők ebből nem részesülnek.
Szóval fel a fejjel, hagyd abba az önmarcangolást. A szüleid betegek, emberileg nullák. Ne nekik akarj megfelelni, az ilyeneket nem is lehet szeretni. Ha most észbe kapsz és összeszeded magad még akármi is lehet belőled. Nem neked kell betegnek lenni. Akkor sem fognak jobban figyelni rád te viszont elvesztegetsz valami csodálatosat, amiből csak egy van és nem tudhatod, mit tartogat számodra a jövő.
Egyszer lesznek gyerekeid, akik ezerszeresét fogják neked adni, mint, amit te kaptál ha szeretettel közeledsz feléjük.
És még valami: ha van rá lehetőség akkor keress egy iskola pszichológust mert a te állapotodat meg lehet gyógyítani. Ha tudnád hány kamasz jár még a te cipődben.
Szégyellje az ilyen szülő magát! Aki a saját nyomorát a gyerekén vezeti le!
Kérdező, te nem kérted , hogy szüless meg és pláne nem kérted, hogy ilyen hülye szülők gyereke légy.
A viselkedésed érthető, hisz pont akinek elfogadni és szeretni kellene a leginkább, azok löknek ki a semmibe. Én nagyon sajnálom, hogy neked csak ők jutottak. Remélem sikerül majd egyszer túllépned ezen, vagy feldolgoznod, és kívánom, neked és a hozzád hasonlóknak, hogy ennél csak boldogabb életetek legyen!
Az életüket csakis és kizárólag ők rontották el ott, hogy agyatlanul éltek bele a világba és azóta sem lettek érettebbek. Ezen már nem fognak változtatni így fogják feldobni a pacskert. Egész életükben mindig más lesz a hibás ők sose.
Valahányszor macerálnak a szüleid nyugodtan szólj vissza nekik, hogy te szültél meg a ti döntésetek egyétek meg, amit főztetek és egy normális szülő nem mond ilyet a gyerekének. Nem direkt saját elhatározásodból születtél, hogy őket tönkre tedd.
Ezt elég lesz egyszer elmondani mert a büszkeségük úgysem engedi, hogy igazat adjanak neked de tudat alatt szúrni fogja őket mert tudják igazad van.
Szép csendben légy el mellettük, minimum kommunikáció és csak magadra koncentrálj. Nem kell részt venni a kamu család életében.
Az élet keményen megfizet nekik.
A tesóiddal, mi a helyzet azért ti jól kijöttök egymással?
És ne gyárts magadnak kifogásokat ne akard megmagyarázni és menteni őket, miért nem figyelnek rád. Ezzel csak a saját lelked darálod és ezt senki nem érdemli meg.
Szegénykém.. Sok erőt kívánok neked, hidd el lesz ez ennél jobb is, hamarosan a saját lábadra állhatsz és búcsút inthetsz a 'szüleidnek'.
Csak arra kérlek, hogy más emberektől ne fordulj el és hidd el, hogy sokan szeretnének és fognak is szeretni majd téged, csak hagynod kell!
Olvasd el ezt figyelmesen:
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!